Anyukák! Volt, van aki nem ad (ott) pénzt (ajándékot) a szülés után senkinek (orvos, nővér, szülésznő)?

2 szülésem volt, nem kapott senki egy fillért sem! :)

Ezen tökre ne aggódj! ;)

Pár éve amikor én szültem volt egy ismerősöm aki ugyanakkor szült.Míg nekem fogadott orvosom volt,neki nem.Ő csak simán elment a kötelező vizsgálatokra,és amikor szülni kellett bejött.Az éppen aktuális ügyeletes segített neki világra hozni a lányát.Az utolsó nap éppen tőle kérdeztem meg,hogy ő mennyit ad az orvosnak,mert nekem fogalmam sincs hogy X. vagy Y.összeget adjam.

Rám nézett és azt mondta,hogy ő egy fillért sem fizetett eddig se senkinek,most sem fog.

Nem is fizetett

Nem adtam senkinek, mert én is azon a véleményen vagyok, hogy mindenki a munkáját végezte, amiért a fizetését kapja. Nem tőlem. Azon kívül én sem kapok, és nem is várom el senkitől- a főnökömet kivéve- hogy fizessen, amiért dolgozok.

Én egyébként a borravaló intézményét sem támogatom.

Mindezeket leszámítva sajnos nem is állok úgy anyagilag, hogy megtehessem, mindenkinek fizetek. Inkább a gyermekemre költöm azt a pénzt.

Én az elveim miatt nem fizetek hálapénzt senkinek, aki pusztán a munkáját végzi. Ha ezen felül tesz valamit, akkor meg szeretném eldönteni, hogy ezt pénzzel vagy hogyan másképp szeretném megköszönni, ezért eleve undorítónak tartom, hogy elvárják és sok esetbe jó előre közlik is a szülés árát. pfh!

(A kismama meg patthelyzetben van, mert nyilván a legjobbat akarja a babának biztosítani, és szeretne normális ellátást, emberi bánásmódot stb )

Nekem szerencsém van, az SZTK-ba jártam mindkét gyerekkel egy normális és szakmailag felkészült orvoshoz, akinek esze ágába se jutott a magánpraxisába átcsábítani ilyen-olyan vizsgálatokkal, mert volt annyira intelligens, hogy tudja: ha érdekelne a lehetőség, akkor én magam térnék ki rá, hogy miként járhatok hozzá magánúton. De nem volt szükségem erre, mert az SZTK_s rendelés keretein belül is megfelelő ellátást kaptam.

Egyébként pedig meg sem tudtam volna fizetni a magándokit.

És mindkétszer ügyeletesnél szültem, sajnos itt rossz tapasztalatokat szereztem, bár másodjára kifogtam egy nagyon tündéri szülésznőt, neki sokat köszönhetünk. Ő később kapott tőlünk egy fényképes tappancs+kézlenyomatos emléklapot (pár sort is írtunk bele), és egy doboz saját készítésű dolgokból álló ajándékkosarat: bonbon, rózsaszappan, mézes törkölypálinka, gyógytea-keverék, áfonyalekvár, fokhagymás-erőspaprikás fűszerolaj.

A többieknek megköszöntük (akiknek volt mit), de nem fizettünk senkinek, igaz, nem is tartották a markukat.

Még annyi, hogy én azt is nagyon szomorúnak tartom, hogy amikor valaki ilyen-olyan okból kórházba kerül, van elég baja, mégis azon kell izgulni, hogy mit fognak szólni, ha nem fizet hálapénzt? Még rosszabb esetben, hogy hogyan bánnak vele, ellátják-e rendesen ennek ellenére?

És igen, mi, betegek rontottuk el.

3 és fél éve szültem a fiamat, és nem volt sem fogadott orvosom, sem szülésznőm. Mindig az ügyeletes SZTK-s orvos vizsgált, mire kigömbölyödött a pocakom, már ismertem az összes ügyeletest. Nekem mindegy volt, ki fogja majd levezetni a szülésemet, mert egyikkel sem volt semmi gond.

Amikor már 5 nappal túlhordtam a babámat, befektettek a kórházba, és ott is ugyanazok vizsgáltak, akik az SZTK-s rendelésen. Volt, hogy egyszerre öten álltak körbe, és úgy tanácskozták meg, hogy indítsák-e már a szülésemet, és köztük volt a nőgyógyászat vezető főorvosa is. :)

Komplikációmentes szülésem volt, bár indítottak, de utána minden rendben zajlott. A szülésznő még kádba is berakott vajúdni, le a kalappal, tényleg nem a pénzről szólt nekik a történet. Szülés után egy ágyas szobát kaptam.

Mivel sem a doki, sem a szülésznő nem tartotta a markát, ezért - elveimmel ellentétben - mindkettőnek adtam végül borítékot. Valóban hálás voltam nekik, mint ahogy az egész kórháznak is. (Bajcsy)

A második gyerkőccel sem fogok orvost fogadni, mert én is úgy gondolom, hogy azért van TB-m, hogy fedezze az ellátásomat. Ha viszont elégedett leszek, utólag adok majd hálapénzt, de csakis akkor, ha ugyanúgy minden rendben lesz, mint az első szülésem idején. És persze nem százezreket, mert nem vagyok fejőstehén.