Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Terhesség » 9 hónapos kismamik hogy...

9 hónapos kismamik hogy bírjátok a nagyobbik gyerekkel?

Figyelt kérdés

Nekem vagy egy 2.5 éves tündéri, értelmes kislányom. De néha nagyon kiakadok tőle, felesel, nem fogad szót. Egyre kevesebb a türelmem, hiszen magamat is nehéz már elviselnem, főleg az ő szeszélyeit. Tegnap kicsit kiakadtam rá, betelt a pohár és kiabáltam is vele. Utána nagyon sajnáltam szegényt, még sírtam is, hogy milyen rossza anya vagyok! Biztosan nem szeret, és ha meg lesz a kistesó, neki még rosszabb lesz. Most kellene még kihasználni a kettesben tölthető időt. Más is van ezzel így?

2011. szept. 27. 11:54

1/6 anonim

válasza:

szia!

Az enyém 5 éves fiú igaz már jár oviba de én is hasonlóan vagyok mint te. Nem bírom már vele a tempót, és ő is érzi hogy nem kap eleget belőlem, mert pl mondom neki hogy ne ülj az ölembe mert nyomod a hasam, stb ott meg ugye a kistesó van aki miatt ezt nem teheti. Nagyon dacos is velem sokszor visszabeszél egyik reggel alig bírtam elvinni oviba a végén jól megbőgetett, mikor azt mondta én csak apát szeretem meg a kistesót téged nem. Meg mindig kérdezni mikor tudsz már lehajolni és játszani velem anya?? Lassan ott tartok, hogy jobban várom azt hogy őt végre ölbe kaphassam újra, és bírjam vele a tempót mint hogy a picurt babusgassam

2011. szept. 27. 13:00

Hasznos számodra ez a válasz?

2/6 anonim

válasza:

Nekem fiam van, szintén 2,5 éves. Szerencsére nyugodt, kiegyensúlyozott természetű, dackorszaka ellenére is inkább aranyos dolgai vannak mint bosszantóak. Engem sem az első, sem a mostani terhességemnél nem értek utol a hormonok, szerencsés vagyok. Most tényleg kicsit nehezebb minden, hiszen a vége felé az ember türelmetlen is, kényelmetlen is minden perc. Nekem ez az utolsó hetem a kiírtig, már mindent elintéztem, lakás nem ragyoghatna jobban, bepakolva minden, izgulok én is. Most minden percben "kényeztetem" magam és a családot, ahogy csak lehet. Talán neked is ez kéne, hogy már csak pozitív dolgokat csinálj, feltöltődj mire eljön a perc. Én kisfiammal rengeteget játszok, ha sétálni van kedvem, eldobok mindent, és megyünk, akár Apával is, jókat beszélgetünk, régi képeket nézegetünk, nemrég kirándultunk is, csak az már sok lenne. Fiamat időben lerakom aludni, és este már csak filmet nézünk, vagy "szeretjük egymást" Apával. Én eldöntöttem, hogy ez az utolsó hetünk hármasban, már csak ennek élünk, utána megint jön egy mókuskerék pár hónapig. A kicsikkel sokszor nehéz, különösen ha az ember lánya terhes is, de hiszen még csak arra az egyre kell figyelni. Mi lesz, ha kint lesz a kisebbik? Én gondolok erre is, hogy akkor talán még nehezebb lesz, mégis meg kell őrizni a nyugalmunkat, mert az ragad a gyerekekre is, mint ahogy az idegesség is.

2011. szept. 27. 13:13

Hasznos számodra ez a válasz?

3/6 anonim

válasza:

Utolsó vagyok, közben olvasom az első kommentet. A ti esetetekben talán még nehezebb, a te gyermeked már kicsit nagyobb, jobban ki van nyílva az értelme, de még mindig kisgyerek. Én mondjuk mindig az ölembe veszem a fiamat, és mindent úgy csinálok mint előtte, sőt a héten már ő segít cipőt húzni, ha Apa nincs itthon és menni kell valahova. Ha a hasamhoz kapok, megkérdezi, hogy "anya fáj?" vagy hogy "mi történt?" és akkor elmondom neki, hogy már nincs sok és itt lesz a kistesó. Nagyon várja már, de mindig a nagyobbik van és volt a középpontban, talán nálunk azért ilyen szerencsés a helyzet, azért viseli ilyen jól a kistesó jövetelét. Már meg is kértünk mindenkit aki babát látogatni jön majd, hogy előbb a nagyot kérdezzék, vele foglalkozzanak, aztán a kicsit lehet megnézni.

2011. szept. 27. 13:23

Hasznos számodra ez a válasz?

4/6 anonim

válasza:

bár még csak a 7. hónapban vagyok, de iszonyat nehéz...

a hasam akkora, hogy mindenki azt hiszi napok vannak hátra, a lábam csupa visszér lett, a derekam leszakad és hol van még a vége?!

Van egy tündéri, okos, drága 3 éves kicsi fiam, akivel tényleg tökéletes a kapcsolatom és elmondhatom, hogy a ritkán előforduló hisztiken kívül, egy nagyon is jó gyerek, inkább velem van a gond mióta cipelem a tesót.

valahogy sokkal türelmetlenebb vagyok, és ingerült, fáradt, közben meg imádom a fiam, és minden vele töltött pillanatot, de 1 mp alatt robbanok, ha épp olyanom van, aztán gyötör a lelkiismeret furdalás, mert nem érdemli meg a drágám. most mondjuk 1-2 napja jobb, próbálok odafigyelni, hogy ne szóljak mindenért, de nehéz nagyon.

remélem csak a hormonok, és ha megszületik a tesó, jobb lesz minden.

2011. szept. 27. 14:27

Hasznos számodra ez a válasz?

5/6 A kérdező kommentje:

Köszönöm, hogy megosztottátok velem, hogy hasonlóképpen éreztek.

Az első válaszolónak: Én is nagyon szeretném már jól megölelgetni a lányom, egy nagyot hancúrozni vele.

A második (harmadik) válaszolónak: Próbálok úgy gondolkodni, mint te! Nálunk is minden elő van készítve a kistesó érkezésére, és a lányom is várja már, hogy megszülessen, semmi ellenszenvet nem látok egyenlőre a kistesóval kapcsolatban. Kicsit félek attól, hogy mi lesz, ha itt lesz a pici is. Mennyi idő jut majd a lányomra, nem érzi-e majd úgy magát, mintha ki lenne szorítva?! Mindenesetre megpróbálok mindent úgy tenni, hogy neki is jó legyen és azt érezze, hogy neki is van szerepe ebben az új felállásban. Bevonom majd mindenbe.

Ráadásul most egy torokfájásos, orrfolyásos vírust is elkaptam, és aggódok a pocaklakóm miatt is, meg, hogy a nagy ne kapja el.

Negyedik válaszoló: Sajnos bennem is dúlnak a hormonok. Az előző terhességem után kicsit depis lettem itthon, csak magamnak köszönhetem, hogy nem omlottam össze, és sikerült megoldanom a problémáimat. Talán emiatt aggódom már most. Most kicsit tapasztaltabban nézek a második születése utáni időre, de tudom, hogy nem lesz könnyű, sőt nehezebb lesz, mert itt van a nagy is. De majd csak megoldom ezt is valahogy.

Mindenesetre már nagyon vágyom, hogy a kis fiamat a karomban tarthassam!

Kitartást minden kedves válaszolónak és minden hasonló cipőben járó kismamának!

2011. szept. 27. 16:49

6/6 anonim

válasza:

Én még csak a 37. hetet kezdem, viszont 4 nagyobb gyerkőcöm van (6 és fél éves, 5 éves, 3 éves és 16 hónapos). Próbálok velük úgy viselkedni, mintha nem lennék terhes, de bevallom, néha nekem sem könnyű... Izgulok is, hogy egy újszülött mellett hogy tudok majd mindegyikre kellő figyelmet és időt fordítani... :-)

2011. szept. 27. 22:51

Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:

2 gyerekkel egyedül?

Akik NEM tervezték a kis korkülönbséget gyerekeik között, mégis úgy alakult, hogyan viselték a terhességet, a nagyobbik gyerekkel való foglalkozást? Annak ellenére,...

Pocak fotóitokat össze hasonlitottátok az első, meg a többedik gyerekkel való terheségkor készültekkel?

Utolsó trimeszterben mi az amit inkább már a párod csinál (t) a nagyobbik gyerek körül, hogy téged kíméljen?

3 éves gyereketeket otthon hagynátok 13 éves nagyobbik gyerekkel?

Hogy alltok a hisztivel? En nagyon ideges vagyok sokszor ok nelkul, turelmetlen vagyok a nagyobbik gyerekkel es a ferjemmel.

Gyerekvállalás, nevelés főkategória kérdései »

Gyerekvállalás, nevelés - Terhesség kategória kérdései »

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!