Megtennétek ezt a gyermeketekkel?

Kórházban voltunk a gyerekemmel és ott volt egy anyuka, akinek az öt gyerekéből 3 súlyosan fogyatékos (testi is, szellemi is). Ezt hogy lehet feldolgozni???

Volt még egy gyerek, ő állami gondozott, szülés után anyuka otthagyta a kórházban, lemondott róla. Ezt is hogy lehet feldolgozni, utána úgy élni, hogy valahol van egy gyerekem??

Nem tudom, mit csinálnék.

Mar van egy gyermekem. Vele is ugy gondoltam, hogy ha terhesseg alatt kiderul, hogy hianyzik karja, vagy fogyatekos lesz, akkor elvetetem. Ha mondjuk csak egy ujja hianyzik, akkor az meg belefer.

Most meginkabb igy vagyok. A meglevo gyermekemre kell gondolnom. Terhes vagyok, meg csak 9 hetes. Ha kiderul idobe, azonnal megszakitjuk a terhesseget. Ha nem derul ki terhesseg alatt, csak szuletes utan vagy szuleteskor, szuletes utan szerzett fogyatekossaga lenne, attol fugg, milyen sulyos lenne. Ha magatehetetlen lenne, lemondanek rola. Nekem dolgoznom kell, paromnak is, van egy majd 3 eves lanyom, nem tehetem meg vele, hogy nem adom meg neki a figyelmemet. A kerdezo tudja, hogy milyen gyerekkor var az egeszseges nagytesora. Szeretne a tesojat, de folyton ott lenne a feltekenyseg, talan gyulolet a kisteso fele, mert elvette anyat, meg apat. A fogyatekos tesoval engedekenyebbek a szulok, neki szabad dolgokat, amiket nagytesonak nem, ra tekintettel kell lenni...stb. Ezt nem csinalnam. Lehet lepontozni.

Ez annyi mindentől függ... A fogyatékosságnak kismillió válfaja létezik. Nyilván, ha egy siketnek születik siket gyereke, annak meg se fordul egy ilyen a fejében. Vagy pl. egy részleges végtaghiány nem hasonlítható össze egy Down-szindrómával. Megint más, ha egyáltalán nem fejlődtek ki a végtagok és még sorolhatnám...

Én olyan intézményben dolgozom, ahol fogyatékkal élő és egészséges gyerekek együtt vannak. Nap, mint nap látom néhány szülőn, hogy mennyire szenved... Mennyire bánja, hogy fogyatékos a gyermeke, saját magát hibáztatja, s legszívesebben elfelejtenék az egészet, mint egy rossz álmot. De nem tudják. Minden nap szembesülnek azzal, hogy megbámulják a gyereket az utcán, hogy ha a nagyinál volt, akkor elfelejtett kanállal enni, mert a nagyi megetette, hisz az egyszerűbb, stb. S bizony vannak olyan szintű fogyatékosok is, akik csak vegetálnak.

Én, ha a terhességem alatt tudomást szereznék arról, hogy fogyatékos babával vagyok terhes, gondolkodás nélkül elvetetném, pedig nem vagyok nagy barátja az abortusznak. Lehet, hogy ezt így durván hangzik, hisz minden nap ilyen gyerekekkel foglalkozom, de nekem nem hiányzik a megvetés és egy széthulló család. A legtöbb fogyatékossággal nem lehet a teljeshez közeli életet élni.

Ha csak szülés után derülne ki, mint pl. a siketség, akkor nem adnám örökbe. De egy petyhüdt bénulásos gyereken már lehet, hogy elgondolkoznék. Mármint nem feltétlenül az örökbe adáson, hanem egy bizonyos kortól az intézményi nevelésről, ahol konduktorok fejleszthetnék. Mert borzasztó látni ám, amikor egy anya minden idejét és energiáját arra szenteli, hogy legalább enni és inni tudjon egyedül a gyerek, emellett persze nem tud dolgozni, apuka lelép, stb. Minden elismerésem azé, aki tudta ellenére vállalt egy fogyatékos gyermeket, s fel akarja nevelni, de én, ha tudnám előre, biztos nem tenném.