Megtennétek ezt a gyermeketekkel?

Ha kiderülne, hogy a kicsi beteg és még el lehetne vetetni akkor ezt a megoldást választanám :(

Viszont ha pl. születés közben oxigénhiányos lenne és azért lenne sérült, vagy koraszülöttsége miatt akkor biztosan nem mondanék le Róla.

Most várom a harmadik babánkat és ettől félek a legjobban :(

nem olvastam el az elöttem szólókat,leirom én h gondolom.12hetes kismama vagyok.

ha időben kiderül én is elveteném a babát.

ha már megszületik:

1. ha testi fogyatékossággal születne, pl hiányozna egy karja vagy ilyesmi az nem befolyásolna egy percig sem h megtartsam a kicsit

2. ha értelmi fogyatékos lenne pl down-szindrómás,vagy egyéb retardáció akkor viszont nem vagyok biztos benne h megtartanám...van egy babám már, az a beteg gyerek az egész család életét tönkre tenné, csunya ezt kimondani, de ez az igazság...vannak olyan intézmények, ahol kifejezetten ilyen gyermekek nevelkednek. egy ismerősömnek született down-os babája, ő lemondott rola, nem teljesen mert havonta látogatja. a gyerek már 10éves, jol érzi magát az intézetben, igazábol fel sem fogja h mi az h szülő meg h ő intézetben van stbstb, él egy mesevilágban egy néni megy hozzá néha s ennyi..nem fogja fel...könnyebb igy az egész családnak, ők lhetnek normális életet a 2egészséges gyerekkel...én nem itélem el őt ezért...sőt lehet h én is igy tennék...de ne adja a jó Isten h ilyen szituációba kerüljek vagy bárki...

Nem tudom mit tennék. Még nincsen gyermekem, vágyom rá már, de ..nah mindegy..

Én nem biztos, hogy megtartanám, és nem csak magam miatt, hanem a gyerek miatt nem. Nem érzek magamban elég erőt, ahhoz, hogxy egy beteg embert fel tudjak nevelni, jelenleg néha még az egésszséges babától is elfog a félelem,hogy képes vagyok rá? nem rontom el?Felelősséggel tartozom azért a felnőttért aki lesz belőle, hisz egy baba "tiszta lappal" indul, rajtunk múlik ki/ mi lesz belőle. Egy beteg gyerek esetében úgyanígy van, az előttem lévők is írták, hogy a fejlődés előmenetel függ a család hozzáállásától.Nem vagyok benne biztos, hogy az enyém megfelelő lenne neki. Talán abban a helyzetben (amilyen soha ne legyen) már nem így gondolnám, de úgy érzem a gyerek, a későbbi felnőtt érdeke, hogy ne én neveljem, hanem olyan aki hozzáértő DE, soha nem tagadnám meg, hogy én szültem, és igen látogatnám, szeretném, hisz akármilyen az én húsom, vérem, gyermekem.

Ha idő előtt kiderülne, amúgy nem tartanám meg:(

Le fognak pontozni.

Igen. Én megtenném, sőt. Amikor terhes voltam én megbeszéltem a dokimmal, hogy ha beteg lesz a gyerek akkor szeretném örökbe adni.

Meglepődtem amikor elmesélte, hogy nagyon sok nő mondja ezt, és tesz így.

De nem kellett megtennem.

Most, hogy már született egy gyermekem, és ismét teherbe esnék, már nem merném ennyire magabiztosan kijelenteni ugyanezt. Nem tudom mit tennék.

Az biztos, hogy ha lehetne megszakítattnám a terhességet.