Szerintetek mit tegyek? 6 hónapos km vagyok. Hetek óta megy a balhé nálunk. A többi lent.

Drágám, te hogy tervezed a jövődet? Ha velem, meg a babával, akkor légyszíves beszélj anyáddal, hogy kicsit fogja vissza magát és költözz vissza. Ha vele akarsz élni, akkor meg maradj ott, majd a bíróság eldönti, hogy mikor láthatod a gyerekedet és hogyan támogasd.

Ennyi

A párod még nem felnőtt, csak egy kisfiú,akit anyuci irányít.

Sajnos kicsi az esély rá,hogy felnőjön,mire jön a baba. Ez egy hosszú kemény, tudatos (!) tanulási folyamat olyanoknál,akiknek ilyen erős karakter az anyjuk és a kisfiából örök gyereket csinált.

HAllgass az ösztöneidre, de szó nélkül akkor se hagyd az anyjánál sem. Ettől rosszabb már nem lehet a helyzeted náluk. Csak a babára figyelj! A sok stressz nehogy visszafordíthatatlan folyamatokat okozzon...

Nagyon sajnállak, de neked sajnos ettől nem lesz jobb :( Amit tehetsz, hogy ultimátumot adsz a párodnak.

Sajnálom,szar helyzet:-( Tervezett a baba?Én is azt látom hogy az lehet az egyik megoldás,ha adsz neki határozott,(nem hisztiző) komoly,magabiztos ultimátumot.Anyóssal is vele is beszélgess el egyszerre,mondd meg ha nekik nem kell a saját unokájuk/gyerekük,akkor te tovább állsz,nem fogod senkinek sem bizonygatni hogy a ti babátok,már igy is épp eléggé megaláztak téged is, és a még meg nem született gyermeketeket is.

Szerintem még van remény hogy megjön a pasid esze,bár ha tényleg komolyan gondolja azt az elköltözést,akkor aszerintem nincs vissza út.

Hideg fejjel, hűvösen. Én a helyedben elkezdenék teljesen másképp viselkedni, mint ahogy várja.

Lehet, hogy csak 24 éves vagyok, de ennyi idő is elegendő volt, hogy megtanuljak egy igencsak lényeges dolgot a pasasok lelkületéről: hisztivel, sírással sem nem érsz el náluk. Csak egy dologgal lehet "alakítani" őket: szarj a fejére olyan magasról, amilyen magasról csak tudsz.

Egyrészt, a pasik az ilyet nem tudják hová tenni, és a saját férfias büszkeségüket sérti, másrészt mert épp nem ezt a viselkedést várja, és ezzel megdöbbented.

Ne kérd, hogy tegye a pocakodra a kezét, ne kérj tőle egyszerűen semmit. Kijelentéseket tegyél: "Drágám, költözz! Remélem megérted, hogy TERHES vagyok, és nekem nincs arra az idegre szükségem, amit te meg anyád jó néhány hete generáltok körülöttem. Ha megszületett a lányunk/fiunk, küldök egy SMS-t. Szervusz."

Ne sírj, akkor sem, ha elmegy. Mert jó esélyed van rá, hogy elszégyellje magát, és ő kezdjen visszakuncsorogni. Ha sírsz, akkor azzal a tudattal megy el, hogy mégiscsak az ő férfiassága győzött, ezt pedig nem szabad hagynod. Hidegen, hűvös fejjel.

Nem túl rózsásak a kilátásaid, de ha ez a nem várt hozzáállásod sem hat, még mindig megvan annak az esélye, amit az egyik válaszoló írt: hogy a baba születése után rájön, mekkora barom volt.

Én szurkolok nektek!

8:42, 12:21 én voltam.

Bocsánat, ha egy kicsit bunkónak hangzott, nem akartam az lenni. Ne haragudj! Viszont nagyon sakk matt helyzetben vagy, sajnos. És csak arra akartam célozni, hogy rendes a párod, mert megoldásokat keres. Aki neked idegesítő anyós, az neki az édesanyja. És ez így marad. Szerencsétlen fickót két oldalról rugdossák. Nekem úgy tűnik szeret téged és a picit is. És ezért akar veled külön egybe költözni. Még egyszer bocsánat, elég ízé tudok lenni.