Miért hiányzik a pocak annyira, hogy szinte bele vagyok betegedve?

Sziasztok!

Nagyon köszönöm mindenkinek a választ, erőt merítettem, komolyan mondom! Ezek szerint nem csak én vagyok így, pedig már aggódtam, hogy komoly baj van velem. Megértem az "ellentábort" is, azaz, aki várja, hogy túl legyen a terhességen, végül is általában azt hallom inkább, hogy a mama várja, hogy megszülessen végre a babucija. Én is vártam persze, de ... Ezek szerint akkor nem kell magyarázkodnom! Valamelyikőtök írta a kismamaruhákat, hát bevallom, hogy én sírtam, amikor a szülés után kimostam és elpakoltam őket, sőt, van, hogy titokban megnézegetek egy-egy darabot, és nagyon elszorul a szívem olyankor, sőt, sírok a mai napig is ... Meg szoktam a terhességi, uh -s leleteket olvasgatni, nagyon hiányzik a dokihoz járás is! És igen, kedves tegnapi 21:05-ös, sajnálom a Babámat már a terhesség utolsó harmada óta, hogy ki kell szakadnia abból a biztonságból, idillből, amit a testem biztosított Számára hónapokon keresztül. Amikor megszületett, ezért is sírtam, hogy meg tudom-e vajon majd minden gondtól-bajtól védeni ... És hogy mostantól nemcsak kizárólag az enyém, hanem más is "hozzáfér"! Durva, de a terhesség utolsó harmada így telt, hogy ezen agyaltam ..

Talán ezért sem indult meg magától a szülés, mert tudat alatt visszatartottam.

Jaj, olyan nehéz ez ... Remélem, idővel lenyugszom majd, de most iszonyú nehéz, és nem tudok túllépni a gondolaton, hogy valami végérvényesen véget ért ...

Pedig imádom a Babámat!

Kedves 21:49-es, köszönöm a jókívánságokat, és kívánom Neked is ugyanezt! Remélem, 1 éves korára én is megnyugszom :-))

Kedves 22:31 -es, Neked is kívánom a legjobbakat, ha a korodba belefér, ne add fel, sosem tudhatjuk, mit hoz a holnap :-)) Én a korom miatt is aggódom, már 34 múltam, de azért nagyon remélem, hogy még egyszer átélhetem ezt a csodás időszakot! A férfiak pedig, persze, hogy nem értik :-)

Köszönöm még egyszer mindenkinek, sokat segít olvasni, hogy nem vagyok egyedül!

A jelenleg Babát váróknak pedig külön is kívánok minden jót, sok sikert és egészséget, könnyű szülést, csodás Babát!

És irigyellek Titeket :-)

Köszi Neked is :-) Jó tudni, hogy nem vagyok egyedül!

Az én férjem sem ellenzi, tulajdonképpen rajtam múlik, hogy mikor jöjjön a következő Baba, inkább attól félek, hogy nagyon nehéz lenne két picivel. A Kicsi Fiam tényleg nem könnyű eset, alig alszik napközben, éjjel is sokat van fent, és szinte folyamatosan igényli, hogy kézben legyen. Alig tudok csinálni valamit mellette.

Úgyhogy én most az eszemre hallgatok, de nagyon nehéz ...

Ha pedig egyszer csak a szívem veszi át az irányítást ...:-))

Nagyon remélem, hogy azért hamarosan újra átélhetem a babavárás csodáját, és Neked is kívánom ezt minél hamarabb!

Köszönöm Neked is! Hát igen, az az érzés, amikor láttam az ultrahangokon, hogyan változik hétről-hétre, ahogy ficánkolt, mozgatta a kis kezeit, lábait, ásítozott ... Jaj, de imádtam!

Nem tudnád esetleg belinkelni azt a múltkori kérdést? Kíváncsi lennék rá ... Köszi előre is!