Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Terhesség » Miért félek ennyire az anyaság...

Miért félek ennyire az anyaságtól? Más is volt így?

Figyelt kérdés

Júliusban fog megszületni a párommal első közös babánk(neki már az első házasságából van egy 11 éves lánya).

De nagyon félek attól,hogy a baba nem fog minket valamiért szeretni,később majd viselkedési problémái lesznek,mert valamit rosszul csinálunk.

Attól is félek,hogy mi lesz,ha valamit nem fogok tudni megcsinálni körülötte,mi lesz,ha itthon leszek vele és lesz valami baj,vagy ha valami gond lesz éjszaka és nem riaszt majd a légzésfigyelő(külön szobában lesz),stb...

A párom szerint ezek őrültségek,de én már annyira izgulok emiatt...


Veletek volt ilyen?

Miután megszületett a babátok,megváltozott mindez?


22/N


2011. máj. 26. 21:32
 1/6 anonim ***** válasza:

Megértelek, én ugyanígy voltam. De szerintem ez valahol természetes, az anyaságra egyszerűen lehetetlen felkészülni. Annyira nagy feladat, hogy talán nem is normális, ha az emberben nincs kétely. Bennem is rengeteg volt, a baba születése után egy darabig pedig még több. De pár hónap alatt az ember rájön, hogy megy a dolog, addigra Te is "össze fogsz csiszolódni" a babáddal


Könnyű és gyors szülést, aztán meg jó babázást!

2011. máj. 26. 21:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 anonim ***** válasza:

Ha ilyeneken gondolkodsz az normális.

Nekem is ilyeneken járt az eszem,szülés után 5 hónappal vagyok,mások szerint nagyon jó anya.

Te is az leszel,és ne félj attól,hogy nem fog szeretni,IMÁDNI fog.

Gondold végig,te vagy vele a nap 24 órájában,te eteted,itatod,te kelsz fel hozzá ha sír,te ugrassz ha elesik,stb.stb.....

2011. máj. 26. 21:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 kisnita ***** válasza:

Aranyos kérdés. :) Olyan sok mindent tudnék írni a témáról, de nem írok, idővel majd úgyis rá fogsz jönni másrészt pedig biztos lesznek olyanok akik le írják helyettem :)

Csak épp hogy írok valamicskét, hogy azért mégis...

Most úgy gondolod külön szobában lesz. Aha, én is így gondoltam. Sőt külön is tettem, de hogy egy szemhunyásnyit nem aludtam míg külön volt az hót biztos. 3 hétig bírtam, utána magam mellé tettem. Azóta alszunk végig éjjel, ő is, mi is. Én nem tudtam úgy egy percet sem nyugodtan lenni, hogy a kisfiam aki 9 hónapon keresztül bennem lakott egyszer csak hirtelen átkerül egy másik szobába, valahogy "rendellenesnek" éreztem ezt az egészet. Egy darabig küzdöttem vele (meg magammal) de aztán már nem. Nekünk így tökéletes, így mindenki pihen. Mióta velem van ő is nyugodt és azóta nem ébred meg éjjel.


Az egyéb félelmeid pedig tök normálisak. Állítom neked, hogy a kismamák nagy része gondol ezekre amiket leírtál, sőt akad olyan kismama is szép számmal aki még 4-5 oldalon tudná sorolni a félelmeit. De hidd el nincs mitől félni! Ahogy megszületik a babád minden jön majd magától, tudni fogod mit hogyan, mikor, stb. Én sem tudom, hogy honnan jön, de jön, ez 100%!

Az meg, hogy viselkedési problémái lesznek a későbbiekben... már mért lennének??? Ez rajtad múlik és mivel szuper Anya leszel nem lesznek viselkedési problémái a gyereknek!

Nem fog szeretni a babát? Hát ki fog szeretni, a szomszédot? :D A baba azt szereti aki foglalkozik vele, aki rámosolyog, aki a szükségleteit kielégíti. Mivel Te leszel ez a valaki meg a párod ezért titeket fog szeretni.

Ne agyalj ilyeneken, inkább élvezd a terhességet mert ez egy kivételesen szép időszak!

Minden jót és kellemes babavárást!

(no azért mégsem írtam olyan keveset:))

2011. máj. 26. 21:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 anonim ***** válasza:

Húúú megpróbáltam mindent elsajátítani, mindennek utánajárni, mit hogy merre meddig.

Féltem hogyan fogom gondozni, elég jó anya leszek-e, eléggé fogom-e szeretni.


A kicsim már 2 éves, de néha amikor leszidom mert nagyon rossz volt (testi épségét veszélyeztette) akkor mindig nekem van bűntudatom, hogy vajon anyának való vagyok-e, mert lám szegénykém hatalmas krokodilkönnyekkel vonul sarokba.

2011. máj. 26. 22:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 anonim ***** válasza:
Aludjatok egymás közelében, de külön szobában? Itt is az segít, mint majd szinte mindig: próbáld beleérezni magad a helyzetébe, tiszteld őt és akkor dűlőre fogtok jutni. Ez olyan dolog, hogy mivel nem tudod megúszni a problémákat, meg fogod oldani,a kicsi mindenre megtanít majd. Fiatal is vagy még, nem ad magabiztosságot az élettapasztalatod, ezért parázol ennyire. Nem szabd túlidegeskedni, mert az csak ront a helyzeten. Próbáld meg elképzelni, milyen anya szeretnél lenni: gondoskodó, türelmes, odaadó... és törekedj arra. Az természetes, hogy nem minden sikerül majd elsőre, de ezer meg egy lehetőséged lesz. A nevelés éveken át tart, ha minden tőled telhetőt megteszel, a többi már a gyereken múlik, ha nagy lesz. Zavaros voltam? Segítettem valamit?
2011. máj. 27. 06:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 anonim ***** válasza:
Nyugodj meg nők milliói esnek át ezen, minden gond nélkül. Nem hiába vannak azok a bizonyos anyai ösztönök. Ne félj minden rendben lesz. Egy 30 hetes első babáját váró kismama.
2011. máj. 27. 13:22
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!