Ki az aki megbánta, hogy fogadott orvost és ki az aki azt hogy nem? Miért?

Én is is. Olyan szempontból nem bántam, hogy a terhesség idején mikor jártam hozzá rendes volt, ha kérdésem volt válaszolt és eleve nekem fontos volt az, hogy ne több orvos vizsgáljon hanem csak az az egy akit ismerek és ne halljak több véleményt amiből majd nem tudom eldönteni, hogy melyik is a jó. Ilyen szempontból jó volt, hogy volt fogadott dokim. Azért is jó volt mert nem kellett várakoznom az uh meg a labor vizsgálatok előtt. Ha vérvételre mentem előtte csak ki kellett kérnem a nővértől a naplósorszámot a terhesgondozóban és már mehettem is levetetni a vért, akinek meg nem volt orvosa az ott várt mire jön az orvos meg mire sorra kerül. A doki mindig elszaladgált a kórházba meg enni meg ide-oda és egy fél nap elment mire az ember sorra került. Tudom mert barátnőm nem fogadott orvost és mindig panaszkodott, hogy már rosszul van a sok várakozástól :S

Velem uh-n a szonográfusok is rendesen voltak mert volt fogadott dokim, mindig mindent elmondtak, hogy éppen mit vizsgálnak, hol mi van, számolgattuk a baba ujjait, beengedték anyumat is a vizsgálatra. Szegény barátnőmmel meg nem így bántak, egy gyors vizsgálat, szinte hozzá se szóltak, az egyik diktálta az adatokat a másik meg írta...

A szülés az elég brutál volt, ez nagyrészt az orvosomnak köszönhető. Előre megegyeztünk, hogy ha kérek EDA-t akkor kapok is, hát nem kaptam mondván nincs szabad aneszteziológus a kórházban. (kérdés, hogy mi lett volna akkor ha hirtelen császározni kell? altatás és érzéstelenítés csinálták volna?)

A másik dolog, hogy én szerettem volna megkímélni magam és a babám mindenféle mesterséges szülésindítástól, hát a sors sajnos nem így hozta, hiába vártunk egy hetet a kiírt után nem indult meg a szülés. Ezért meg kellett indítani, összesen 2 zselét és egy csomó oxitocint kaptam, + fájdalom csillapító gyanánt méhszájlazító injekciót ami semmit nem ért. 3 napot vajúdtam és már a második nap sírva könyörögtem a dokinak, hogy császározzon meg mert érzem, hogy nem lesz meg simán, de nem volt hajlandó. Arra hivatkozott, hogy nincs indoka rá mert ebben a kórházban nincs megszabva, hogy mennyi a maximum idő amit egy kismama vajúdhat. (hát köszönöm szépen) Csütörtök reggel 7-től vajúdtam és szombat hajnalban már esett a szívhang, majdnem minden fájásnál leesett és nehezen állt vissza. Az orvos nem volt ott és hiába szóltunk a szülésznőknek, hogy valami nem stimmel, nem foglalkoztak velünk. Már jöttek a tolók mire bejött egy szülésznő (a párom szólt neki már nem tudom hanyadszorra) és neki állt velem ordítani, hogy ne nyomjak mert még nem tűnt el a méhszáj, én meg azt sem tudtam hol vagyok, már 3. napja vajúdtam arra nem volt erőm, hogy megszólaljak, a fájást meg hiába próbáltam visszatartani nem tudtam. :S Mondhatni már egybe értek a fájások, a párom számolta 2 perceként jöttek és 45-50 mp-ig tartottak. Fél 11 körül befutott a dokim, ránézett a ctg-re és mondta, hogy na akkor most már megcsináljuk azt a császármetszést mert már alig van szívhang. Utána felgyorsultak események, jöttek egy csomóan, hangzavar volt, a páromat kizárták, engem levetkőztettek, egy nővér ott kiabált, hogy gyorsan mindenki ide, szekció lesz!! Hozták a papírokat, írjam alá, a savlekötőt, igyam meg, ezt mind fájások közben. Ilyen káoszban még nem volt részem!

A műtőben már minden flottul ment. 10:53-kor született meg a kisfiam. Nem volt éppen jó állapotban, ki volt fogyva a bőréből, kék-zöld volt és oxigén hiánnyal született, fel sem sírt, maszkot tartottak elé akkor tért magához. Szerencsére nem lett komolyabb baja, de még hetek kellettek mire súlyban is összeszedte magát mert a túlhordás miatt vissza fogyott, lógott rajta a bőr. A szülés után közölték, hogy el lett számolva a terhesség és valóban az én számolás volt a helyes. Ha onnan számoljuk 44 hétre született a fiam.

A fogadott dokimmal a varratszedéskor találkoztam legközelebb, adtam neki borítékban 40 ezer Ft-ot. Ha lett volna se adtam volna többet mert annyira elégedett azért nem voltam. Elvileg min. 50-et szoktak neki adni (a rendelési díj x10) és sokaktól hallom, hogy még azzal se túl elégedett. Hát nekem ennyi volt, ennyit adtam. Ha azt vesszük miattam nem kellett bejönnie otthonról mert így is úgy is dolgozott mikor szültem.

Megbántam.

A szülés után (ami az ügyeletében történt) nem maradt ott velem a fogadott dokim, pedig szólt a szülésznő, hogy gond van, erősen véreztem, 4-5 orvos még órákon át varrt, öblítette a méhemet és próbálta helyrehozni a dolgokat, miközben a fogadott orvom rég otthon csücsült!

Délután telefonált vissza a szülésznőnek, hogy mi volt.

Soha nem fogadok még egyszer orvost, hisz az ismeretlen ügyeletesektől sokkal jobb ellátást kaptam és ők legalább lelkiismeretesek voltak!

Nem bantam meg,ha kellene ujra fogadnek,sima szulesem volt.

Ami megis melette szol hogy lattam hogy bannak a tobbiekkel akiknek nem volt dokijuk.