Ha valaki sokat idegeskedik a terhesség alatt, az hatással van a babára?

Elképzelhetőnek tartom. Én is rengeteget idegeskedtem, sok stressz ért. Félidőtől a felhőtlenül boldog terhességem átcsapott állandó aggódássá. Állandó gyomorgörcsöm volt, mert anyukámnál akkor diagnosztizáltak mellrákot. Aggódtam érte, és a kisbabámért is, hogy vajon ez a sok idegeskedés hogyan hat rá?

Nekem 32 hetesen túl kicsinek mérték, kb. 3 héttel volt elmaradva. Karácsonykor kórházba kerültem, miután kiengedtek, 2-3 naponta kellett járnom ellenőrzésre. Nagyon nehéz időszak volt. De végül normál súllyal (3250gr) megszületett a kislányom. Aki egy igazi kis tündérke. Én még ilyen nyugodt és mosolygós kisbabát még nem láttam. Ő egy igazi áldás nekem.

Személy szerint biztos vagyok abban, hogy nálam ezért volt gond a picivel. A méhlepény nem működött megfelelően. Szülés után a dokim megnézte, és azt mondta, infarktusos részek vannak rajta...

Szóval szerintem van benne valami.

"A kismamák nagy része tart attól, hogy a terhesség alatt elszenvedett munkahelyi stressz, a kisebb-nagyobb bosszúságok, vagy neadjisten lelki traumák kihatnak a magzatra, esetlegesen vetélést okoznak. Erre rátesznek még egy lapáttal azok a jószándékú ismerősök is, akik rémtörténetekkel meg pihenésre buzdító jótanácsokkal traktálják a kismamát.

A helyzet az, hogy az idegeskedés valóban hatással van a magzatra: a szervezetben stresszhormonok képződnek, és ezekből a baba is kap. De önmagában a stressz még nem okoz vetélést vagy koraszülést..."

Nem biztos, hogy azert mocorgott sokat a babad, mert te idegeskedtel.

Mind 2 terhessegemnel rengeteget mozogtak bennem a gyerekeim. Szinte megallas nelkul, holott nem idegeskettem tobbet, mint egy atlag ember. Lehet, hogy a sok mocorgas nelkul is ratekeredett volna babad nyakara a koldokzsinor. Orulj, hogy magatol beindult a szules, mert rossz belegondolni, mi lett volna, ha keson veszik eszre. De az is lehet ha nem tekeredik a nyakar, akkor is hamarabb indult volna be a szules. Ezen most mar nincs ertelme agyalni, csak magadat bantod vele.

Szerintem a köldökzsinór tekeredésnek ehhez nincs köze. Ám a stressz okozta hormonokat ő is érzékeli, ez bizonyított tény.

Egyébként nekem az első várandósságom elég kemény menet volt, a 14.héten volt egy életmentő műtétem, nagy esély volt rá, hogy a babát is elveszítjük, de végül mindketten megmaradtunk. Kemény gyógyszerkezelés, sok aggódás... nem részletezem, el tudod képzelni biztosan. Aztán meg azon aggódtunk, hogy mennyire ártott meg neki mindez. Aztán ahogy nőtt és ahogy mozgott, úgy nyomta a belső varratokat, pokoli volt néha :S

Készültünk a progi császárra és imákoztunk, hogy kibírják addig a varratok... aztán végül a 36.héten teljesen váratlanul, spontán és extragyorsan megszületett hüvelyi úton, 2310 grammal és 49 centivel. Makkegészségesen, 10/10 Ap-vel. Szóval izgultunk eleget míg ez kiderült.

Az viszont igaz, hogy elég érzékeny idegrendszerű, minden frontot/teliholdat/havas időt/szeles időt nagyon nehezen visel, megérzi előre ha időváltozás lesz, hisztis nem bír aludni és fejfájós olyankor. Az orvosok szerint ez a gyógyszerártalom miatt lett így. Az is igaz, hogy rettentő impulzív, igazi többemberes gyerek, viszont extrán értelmes is.

A második várandóságom teljesen mentes volt az átlagosnál nagyobb izgalmaktól. A két baba kb ugyanannyira volt aktív a pocakomban, a fiam mégis egy nyugis kispasi, a két gyerek jelleme tűz és víz. Totál különbözőek.

Szia!

Bàr nekem még nincs gyerekem, de egy olyan valaki vagyok, akivel az anyukàja nagyon sokat aggòdott terhessége alatt... Azt hozzà kell tenni, hogy anyukàm akkor 18 éves volt és màr volt addigra egy egy éves kisfia is, az apuka pedig katona volt, tehàt teljesen egyedûl csinàlta ezt végig, mert a sajàt anyja beleszart abba, hogy mi van a terhes lànyàval, hiàba lakott a szomszédban... Mindezt vàroson kìvûl egy cigàny soron egy szoba, konyha, ôsszkomfort nélkûl a 80as évek kôzepén... Szal a helyzetbôl fakadòan el tudod képzelni, hogy milyen lehetett, ugye? Ja és mellé dolgoznia kellett, hogy legyen az ôszre télre tûzelô, amit a cigànyok egy éjszaka a tetôn keresztûl loptak ki, màsnap reggel kisbaltàval ment az erdô szélélre gallyat, àgakat vàgni, hogy legyen mivel befûtenie...

ôszintén remélem, hogy ennyire senkinek nem nehéz a terhessége...!!!!

Ràm mindez olyan hatàssal volt, hogy egy végtelenûl érzékeny baba voltam, aki annyitòl elkezdett sìrni egyet, ha ugatott a kôzelben egy kutya és a sìràs addig fajult, hogy nem vettem levegôt, elàjultam és elaludtam... Sok ilyen eset volt, elvittek a HeimPàl kòrhàzba kivizsgàlàsra, ott epilepszia gyanùt "diagnosztizàsltak" és 3 éves koromig gyògyszereket kellett szednem... Mindezt kinôttem, nincs semmiféle szervi bajom, anya idôkôzben megtanìtott kûzdeni és megvédeni magam :) Nem volt màs vàlasztàsom, "kierôszakolta" belôlem, hogy merjek kiàllni magamért, akàr vele szemben is... Az egyetlen "rossz" dolog ami megmaradt az az, hogy a mai napig ha megijedek, vagy valaki megbànt, akkor képes vagyok elsìrni magam 2màsodpercen belûl... De amilyen hamar jôn a sìràs, olyan hamar mùlik... Ja!? és ANYA a minden!!!

Ezzel egyàltalàn nem akartalak megijeszteni, csak gondoltam elmesélem az én tôrténetemet, hiszen minden jo, ha vége jò :)

26-N