Olyan hihetetlen, hogy anya leszek. Néha belémhasít a tudat és újra meg újra rácsodálkozom! Kismamák, ugye nem vagyok egyedül? : )

Én is ugyanígy érzek mostanság!!20hetet töltöttem a hétvégén és egyre jobban rám tör a félelem...talán végre kezd tudatosulni hogy valaki lakik a pocakomban,de igazából meg mégsem,mert valahogy mégsem fogtam fel...Sőt ezt az egészet,...hogy babánk lesz,..nekünk,..kettőnknek...és hogy ő a miénk lesz..Azt is tudom,hogy amikor végre a kezemben tarthatom még akkor sem leszek benne biztos hogy ő a miénk!!

A másik meg félelem..félelem..úgy mindentől,hogy képes,képesek leszünk.-e erre az egészre,képes leszek-e a legjobbat nyújtani,..és egyáltalán még azt sem tudom hogy mit hogyan kell...szóval ez a helyzet egyre jobban megrémít és mostanság nagyon sokszor belém hasít ez a gondolat...

Szóval én így érzem magam....de emellett meg rettenetesen örülök mert erre vártam már nagyon rég óta,de olyan ijesztő ez az egész...

Gondolom kedves kérdező,valahogy Te is így érzed magad!!??

És Boldog Babavárást és sok erőt kívánok!!!:-))

Nekem már egyéves a kisfiam, és mostanában kezdem megszokni. :) Hónapokig úgy voltam vele, hogy ha nélküle mentem valahova, úgy éreztem, ki kell írnom a homlokomra, hogy én bizony ANYA vagyok. :))) Esténként, mikor alszik, nézegetjük a férjemmel, és el sem hisszük, hogy nemrég még nem létezett, most pedig itt van köztünk, a mi szerelmünk gyümölcse, és gyönyörű...

Várandósan egyébként nem nagyon gondolkoztam ilyeneken, nem is volt rá időm, költözködtünk, hónapokig problémázott velünk a bank, én az egyre nagyobb hasammal jártam a bankba, a földhivatalba és az ügyvédhez veszekedni, ezekkel voltam elfoglalva. Annyira nem hittem el, hogy tényleg ebből gyerek lesz, hogy még a kiírt napra is szerveztem magunkhoz egy kis barátnős összejövetelt. Nem lett belőle semmi, két nappal előbb született. :D

Vidám, boldog babavárást és könnyű szülést kívánok Neked!

Már van egy 19 hónapos és egy 2 hónapos lányom, de még a mai napig rácsodálkozom hogy "jééé anya vagyok", sőőőt már két lányom is van. :)

Sok boldogságot a babához!

Nem vagy egyedül!

Én is a hetedik hónapba lépek jövő héten, de még mindig nem tudatosult teljesen. Mondjuk, mi nem "remegtünk" annyira még a babáért, épp csak elkezdtünk próbálkozni, elsőre összejött, nem erre számítottunk :)

Lassacskán készül a babaszoba, de annyira hihetetlen, hogy 13 hét múlva lakója lesz, és hogy azokat a pici ruhákat valaki viselni fogja, akit nekem életben kell tartani... Szóval fura nagyon. Még az is hihetetlen néha, hogy odabent van valaki, mondjuk nem érzem magam várandósnak, alig van hasam, nagyon jól érzem magam, pörgök ezerrel.

Szerintem csak akkor fog tudatosulni, amikor a kezemben fogom tartani :) De már most is elmondhatatlanul imádom!!!