Én egy 18 éves lány vagyok! Kíváncsi vagyok a véleményetekre, hogy szerintetek milyen az abortusz és hogy érdemes e megtartani a babát? Az én párom nem szeretné ha megtartanám. Én pedig nem igazán szeretném elvetetni. Szerintetek mit csináljak?

Szép ez a vers nagyon, én is sírtam olvasása közben.

Akkor mit fogok csinálni anyák napján? Biztosan bőgni. Bár én 24 vagyok és párom nagyon örül a babának, de a családom nem. Apám azt hiszi, hogy ha nagyapa lesz akkor megöregszik. Nagymamám, aki anyám helyett anyám volt pedig azóta, hogy megtudta nem szól hozzám. Igazából nem úgy képzelte el, hogy nekem gyerekem lesz, szerinte még 40 évesen is korai lenne. Nyertem egy babát, veszítettem egy nagymamát. Soha nem vetettem volna el!

Szia!

Elsősorban jól gondold végig, hogy mit érzel a kicsivel kapcsolatban, gondold át, hogy végig tudod-e ezt csinálni mind érzelmileg, mind mindenhogy.

A párod nem ér semmit, ha rá akar kényszeríteni valamire, amit Te nem akarsz.

A tanácsom pedig az, mivel nekem nincs sajnos még gyermekem és örökbe szeretnék fogadni, hogy becsüld meg, hogy Neked részed lehet abban a boldogságban, hogy anya lehetsz. Nekem ez évek óta nem adatik meg..és valószínűleg saját gyermekkel nem is fog soha.

Vigyázz magadra és dönts jól! :)

Az abortusz egy dolog,nem fáj hiszen alszol közben...a lelki teher amit cipelni kell egész életen át!Na az fáj,de kegyetlenül!A babát érdemes megtartani,hiszen tőle lesz az életed boldog!Én is küldök neked valamit!18 voltam amikor szültem:

Ha nem lennének gyerekeim, több pénzem lenne, jelentősebb anyagi javaim. Valószínűleg több helyre eljutottam volna. Többet aludnék, jobban adnék magamra. Az életem sokkal unalmasabb és kiszámíthatóbb lenne. De mint szülő, többet nevettem, gyakrabban sírtam. Többet aggódtam, többször rohantam. Kevesebbet aludtam, mégis vidámabb az életem. Többet tanultam, érettebb lettem. A szívem jobban fájt, s jobban tudtam szeretni, mint valaha is hittem. Többet adtam magamból, de cserébe értelmet nyert az életem.