Családvédelmis (védőnő) tud nekünk segíteni eldönteni (ha elmondjuk az érveket, ellen érveket) maradjon-e a baba vagy sem?
Szia! Én is sokáig azt gondoltam, hogy mérlegelni kell, mekkora a lakás, milyen a kapcsolat, van-e keret a megélhetésre stb. Most is azt hiszem, hogy ezek fontos dolgok. De ha már megfogant a gyermeketek, akkor az értékek más súlypontra helyeződnek. Én nemrég vetéltem el és nagyon megszenvedtem(szenvedem). Ennek kapcsán elkezdtem olvasgatni olyan könyveket, amik a baba ilyen-olyan elvesztéséről szólnak. Az egykiben túlnyomó részt abortuszon átesett nők mesélik el a történetüket. Azt a könyvet olvasva értettem meg, hogy az abortuszt választó nők nem "gyilkosok", hanem szinte minden esetben a körülményeik, a férjük, a szüleik, vagy más "külső" tényezék hatására választják ezt a lehetőségt, ami abban a helyzetben az észérvek tükrében sokszor az egyedüli lehetséges megoldásnak tűnik. És persze a szakemberek elmondják az érveket pro és kontra és ennek tudatában hoz az ember döntéseket. De azt nem sokan mondják el, hogy Neked, aki nő vagy és mostmár Anya, milyen érzés lesz majd nélküle maradni. Én nem meggyőzni szeretnélek arról, hogy tartsd meg a babát és őszintén tiszteletben tartom a döntésed, bármi legyen is az. Csak azt szeretném, ha tudnád, hogy mennyire fáj egy Anyának az, ha nem szüleik meg a gyermeke. Ezek a nők mind arról számolnak be, hogy x év távlatából az akkor réimsztőnek tűnő körülmények mit sem számítanak már ahhoz képest, hogy van egy gyermekük, aki nem született meg. Ez egy nagyon komoly lelki tartalom és jóval túlmutat a dolog fizikai részén, vagy azon, hogy most milyen körülmények határozzák meg az ember életét. Persze, ha a döntésetek az, hogy mindenkinek jobb, ha ő nem születik meg - mert van ilyen - akkor ezzel együtt lehet élni és az idő múltával a lelki sebek is begyógyulnak. Ettől az ember még Ember.
Remélem nem érzed tolakodónak a mondataimat és tudom, hogy a szakember segítségére van szükséged ebben a helyzetben, de sokszor mások tapasztalata is segíthet.
Őszintén kívánom, hogy azt a döntést hozzátok, ami Mindannyiótok számára legjobb! Kitartást és erőt a mérlegeléshez! Így, ismeretlenől is együttérzéssel gondolok Rád!
Egy másik Anya
Ez egy igazán őszinte, és érdekes hozzászólás volt, nagyon jó, hogy írtál!
sajnos, döntöttem, nem azért hoztam meg ezt a döntést, mert más befolyásolt - talán részben ez is benne van, de csekély... - főként azért, mert csalódnék magamban. rengetegszer kudarcot vallottam magam előtt, olyan dolgokat nem tettem meg amik a saját érdekeimet szolgálnák... magam hoztam rossz, kellemetlen helyzetbe azzal, hogy nem tanultam, mindig mástól vártam az áldást, segítséget. Magammal kell mindig szembe nézni, és ÍGY dönteni... valóban csak is ÉN dönthetek. De nem tehetem ki egy kis ember életét nehézségeknek, nem értené miért éhes sokáig, vagy miért nem jön anya egyből pelust cserélni... a legrosszabbakat eltudom képzelni magamról.
Mindig a mának életem, csak bele a semmibe, majd valaki más megcsinálja helyette, jó az úgy, vagy csak simán kit érdekel hozzáállásom volt... ezért kell Őt most elveszítenem, és őszintén azt remélem soha nem lehet gyermekem, megérdemelném.
képtelen voltam erős lenni, valahogy ezt nem tanultam meg, pedig igazán példát vehettem volna szinte mindenkitől aki körülvesz... a jellemem teljesen más, nem érzem mások erős akaratát vagy hozzáállását a sajátomnak. Mindig azt hajtogattam megakarok mindent tapasztalni a saját bőrömön, hát tessék... nem sajnáltatásról van szó, egyszerűen így látom magam.
Ennyi.... erre jutottam a napok alatt, szerintem nem sok lány gondolja ilyen mélyen végig ezeket a dolgokat. Nem poénból lesz abortuszom nem is azért mert felelőtlen voltam, én hiszek a sorsban, karmában, nevezzük bárminek.. egyszerűen ha ennek így kellett lennie, akkor legyen. Csak ŐT sajnálom, egy olyan embertől lett, akit szeretek. És fogok is.................
Ha hiszel a sorsban, karmában, nem gondolod, hogy okkal vagy állapotos?
Tanulni baba mellett is lehet, tapasztalat!
Míg én is voltam ebben a helyzetben, és megszületett a fiam, aki boldog, kiegyensúlyozott, mindene megvan és mindenki imádja, addig egy családtagom olyan sokáig várt, hogy nagy sajnálatára valószínűleg csak egy gyermekkel élheti már át.
Gondold át ezt újra, ha csak nem vagy otthontalan, akkor tartsd meg.
A rossz körülmények pikk-pakk elmúlnak, de a pici SOHA többé nem jön vissza!
19/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!