Családvédelmis (védőnő) tud nekünk segíteni eldönteni (ha elmondjuk az érveket, ellen érveket) maradjon-e a baba vagy sem?

Kik azok a "mások"? Az anyagi körülményeket saját magadnak kell felmérni, mérlegelni. Egyébként a családvédelmis sem fogja tudni eldönteni helyettetek, persze tanácsot adhat, de annak úgyis az lesz a lényege, hogy ez a ti döntésetek.

Ha szerinted nincs rossz anyagi körülmény, akkor mások miért hivatkoznak erre? Ha nem a szüleitekkel akarjátok fizettetni a gyereknevelés költségeit, hanem ezt elő tudjátok teremteni magatoknak, akkor ebbe másoknak beleszólása nincs.

Amire te is tudsz választ adni magatoknak:

Mindketten akarjátok a gyereket?

Van hol laknotok?

Van annyi jövedelmetek,amiből eltudjátok majd tartani? A legszerényebb esetben is havi 30.000.- kell egy kisbabára.

Van 1-200.000.- Ft-otok kiságyra,babakocsira,ruhákra? Ennyi még akkor is kell,ha használtan veszed.

Az abortusznak vannak veszélyei,de ez csak ritka esetben fordul elő.

Csak akkor szabad a gyerek érdekében babát vállalni,ha nem a nyomorba születik.

Senki sem dönthet helyetted!!!

Sem a védőnő sem a családsegítős...de ha meglesz a baba mindkettő segít ha kéred.

Ha te szeretnéd és meg is vannak a körülmények akkor miért kéne másra hallgatnod? Most az a legfontosabb hogy te mit érzel a szíved mélyén mi a helyes döntés. Képes lennél megválni a picitől csak mert mások azt mondják hogy az a helyes lépés? Feltudnád dolgozni valaha is ha így döntenél?

Szereted a gyermekedet aki a szíved alatt növekszik? Nem kell gazdagnak lenni ahhoz hogy gyermeked legyen, elég ha az alapvető dolgok megvannak a legfontosabbat nem lehet pénzben felmérni és ez az őszinte szeretett ami egy belülről fakad.

Az első babám az anyagiak miatt nem élhet.

Amikor terhes lettem senki sem vette figyelembe, hogy lesz gyedem és támogatásom, amikor megszületik.

Apa és a családom hátat fordított, egyedül gyengének éreztem magam. Elvetettem. Ahová az a kicsi érkezett volna: 2szobás saját lakás az apának, az apának biztos átlagos fizetéses munkahely, nekem cstámok.

Az akkori párom reptettem, és új életet kezdtem. Amennyire csak tudtam elszakadtam a családomtól, albit nézegettem magamnak. Aztán megismertem a férjem.

Ő diákmunkából kereste a zsebpénzét, én aktívan dolgoztam főiskola mellett, egyikünknek sem volt még lakása kocsija, én költözés előtt párom szülőkkel, csak a jövő.

3,5hónappal az ab után terhes lettem a fiunkkal. Csak én és a férjem döntöttünk, hogy ez a kicsi bizony élni fog(13hetes voltam amikor elmondtuk bárkinek is, hogy jön a kicsi).

Elkértük az nagyapai szülőházat, ami csak négy fal volt kb, a párom bekéreckedett főmunkatársnak jobb pénzért, én is amennyire csak lehet kihajtottam magam, hogy mire jön a fiunk mindenünk meglegyen. És megcsináltuk.

Rendbe tettük a házat, bebútoroztuk, megvettünk mindent amire egy picinek szüksége van, és vártunk.

Amikor a lányommal is terhes lettem picit megijedtünk, de a kezdeti félelmek elmúltak, egy igazi kishölgy lett belőle.

Most két gyerekkel élünk szépen, nem nagy lábon, és a nulláról hoztuk össze ami kell.

Ha mást is beengedtek a döntésbe, akkor csak az idő megy, nem tudtok ésszel dönteni, és a vége tényleg sírás lesz.

Én ha tehetném, visszacsinálnám, bár a gyermekeimre nézve már nem, az biztos, hogy soha többet nem engedem, hogy beleszóljanak az életünkbe.

Te tudod, nem csak Ma mid van, hanem 40hét múlva mid lesz, cstámtól kezdve minden, ha józan ésszel gondolkodsz, és úgy érzed van anyagi és nem anyagi forrásod a kicsire(apa és nagyszülők nélkül), nagykorú vagy, akarod a kicsit, akkor állj az Apja elé, kérdezd meg, hogy ha Te egyedül azt mondod megtartod, akkor Ő mit dönt. Ha lelép, de vállalni tudod vállald.

Sokan csak a szervi hátrányait emlegetik az abnak, van rosszabb is, annál, mesélhetnék, sajnos.:(