Ez beteges dolog, vagy mások is vannak így?

Pedig meg fog születni és csinálnod is kell vele valamit, de az aggódás marad, örök életedre mostantól.

Én egyébként annak tulajdonítom ezt, hogy lehülyéztem annó (persze szigorúan magamban) anyámat, amikor kamaszként azt kérte, szálljak ki a fürdőkádból, mert nem tud aludni, attól fél belefulladok a vízbe, ha elalszom a kádban.

Azt nem tudom túlaggódás vagy normális, de én ugyanígy vagyok ezzel. És amióta megszülettek egyre rosszabb.

Ez túlaggódás. De sajna terhesen abszolút természetes, a hormonok teszik:)

Ne csináld ezt magaddal, a gyerekedet ne könyvből tanuld, mert nem fog menni!

Ha megszületett meglátod, hogy mennyire ösztönösen fogod tudni, mire van szüksége! De ha ennyire rágörcsölsz miondenre már most, akkor a lehető legrosszabbat teszed, mert a sok stresszel teljesen elnyomod magadban a természetes ösztöneidet, amik csalhatatlanok, hidd el.

A sógornőm is ezt csinálta mint te, és most rettegés az élete a gyerek mellett, semmit nem mer csinálni, mert hátha mégis árt, egy percet nem élvezte a babáját még az elmúlt 4 hónapban. Senkitől nem fogad el tanácsot, és rengeteg butaságot csinál (fogzáskor két hétig folyamatosan adta a nurofent, hiába mondtuk neki, hogy tönkreteszi a babáját-végül a dokit uszítottuk rá, és ő leordította a haját:()

Ugye te nem akarsz ilyen lenni? Ugye szeretnéd élvezni, hogy van egy csodálatos babád, ugye szeretnéd, ha az anyaság boldoggá tenne?

Akkor tessék befejezni ezt a butaságot, és bízni saját magadban, tökéletesen jó anyja leszel a babádnak, neki te leszel a világon a legjobb:)

És ha bízol az ösztöneidben, akkor semmi gond nem lesz. Ha bizonytalan vagy, akkor meg kérdezheted a dokit, vagy kérhetsz itt tapasztalatot:)

Sok boldogságot nektek!

Mindig az ösztöneidre hallgass!

Hidd el az nem csap be sose!

Terhesen senki nem normális, és tulajdonképpen akkor sem ha már megszületett. Túlaggódod igen, de ez természetes. Mikor vártam a kislányom, folyton ki voltam akadva, hogy elég tiszta lesz-e a lakás, folyamatosan takarítottam, szekrény teteje, csövek stb, mert jajj szegény gyerek nem jöhet haza ilyen mocsokba. :) Persze a szülés előtt egy héttel el kellett költöznünk és kezdhettem elölről. :)

Mikor megszületett, ahányszor megébredtem, hiába aludt, mindig odamentem megnézni lélegzik-e, hiába voltam hulla fáradt, mindig az járt a fejemben, hogy: mi van ha most van baja és én nem nézem meg? Sose bocsájtanám meg magamnak.

Ez azért mérséklődött már (17 hónapos), most már nem azért félek, hogy a természet bántja (nem vesz levegő), hanem magától féltem. Mindig van mitől félni. Ha olvasol, az jó, mert szélesíti a látóköröd, de ne tégy a magadévá minden infót, szűrj. Hidd el tökéletes anyuka leszel. Menni fog minden akkor is, ha most félelmetesnek tűnik. Sok baj érheti igen, de ha csak erre koncentrálsz, elmulasztod a szépségeket.

Ha adhatok egy tanácsot: NE OLVASS!!!!

Ha adhatok még egy tanácsot: BÍZZ MAGADBAN!!

Ha adhatok még egy tanácsot: BÍZZ AZ ÖSZTÖNEIDBEN!!

Így nem lehet baj!

Felejtsd el a könyveket,az internetes oldalakat,az újságokat,a tv-t! Nagyon jó anyuka leszel!!!

Boldog babavárást és egészséges kisbabát!!!

Üdv:2 gyermekes,14 hkm

Hát,csajok! Én sosem olvastam pl a szoptatásról... Minden ment magától-miután a csecsemős nővér "megmutatta" hogyan kell,ha a babám,nem hajlandó kellően kinyitni a száját. Azt is megmutatták (babás szobában voltam) hogyan ápoljam a köldökét,hogyan tegyem tisztába.

Szóval NYUGI!!! - ha megakadnátok,akkor még a kórházban segítenek,otthon pedig bármikor hívhatjátok a védőnőt,vagy azt,akiben 100%-ig megbíztok. De ne feledjétek! Mindig csak egy ember tanácsát kérjétek ki,-akiben bíztok- máskülönben össze fogtok zavarodni!

Üdv: 2gy. ,14 hkm.