Segítség! Mikor lesz vége az érzelmi labilitásnak?

Tényleg azt hittem, hogy csak én fújom fel, hiszen ő soha nem volt ilyen. Kérdeztem én már tőle, hogy a baba miatt változott-e meg, de azt mondja, nem, a csöppség volt minden vágya. Nem értem mi történhetett. Tudtam jól, hogy szereti az apját, de most, hogy egy családdá kellene válnunk vagy az apja nem akarja elengedni magától vagy megijedt, de nem meri bevallani.

Nincs értelme beszélgetnünk mert "nincs semmi gondunk" mondja ő. Nem veszekedünk soha, nem mondom neki, hogy bánt, hogy visszarakta a bonbont vagy akármi is bántana. Szívesen adtam neki oda a pénzt a motorra, bár kicsit megéreztem. Nem csinálom a hisztit, sőt a popója is ki van nyalva.

De olyan ez a helyzet, mintha kapuzárási pánik lenne, vagy mintha az apjával szeretne összeházasodni. Azt mondja minden álma a baba és, hogy összeházasodjunk, de nem tesz érte semmit. Sőt mást tesz és gondol.