18 évesen terhes? Elítélendő? (bőv. Lent)

Nem ítéllek el, de nagyon gondold meg, és ezt most a legjobb indulattal mondom. Nem egy férfit láttunk már, aki meggondolta magát miután a gyerek megszületett. Aztán meg végzettségetek nem nagyon van. Ha esetleg megromlik a kapcsolat a pároddal vagy nagyon nem jössz ki az anyóssal, akkor lesz hova menned? Ilyen esetben, hogy fogod eltartani egyedül a gyereket? Fogsz tudni végzettség nélkül annyit keresni, amiből lakást bérelhetsz, amiből eteted és ruházod a gyerkőcöt?

Tudom, hogy ezt most elképzelhetetlennek tartod, de sajnos az ilyen fiatalon kezdődött kapcsolatok 80%-a tönkremegy. Kívánom, hogy a tiétek legyen a kivétel, de mi van, ha mégsem így lesz?!

Nem elítélendő, ha megvan hozzá a háttér, és késznek érzed magad, és a leendő apa is.

Jók a terveid, elképzeléseid szerintem, nem kell azonnal döntened, beszélni róla, tervezgetni pedig teljesen jó, sőt, kell is. ;)

Az összeköltözés nem rossz ötlet, elsőként ezt lépjétek meg, és ha kellően szeparálódni tudtok, akkor miért ne lakhatnátok anyóséknál? Csak ahhoz nyilván kell részetekről némi elfogadás, alkalmazkodás, hiszen az ő lakásuk, gondolom a beleegyezésük megvan.

A belső "órádra", érzéseidre hallgass.

Totál megértelek az egyetemmel kapcsolatban, én is így vagyok vele, tervezem, és fogok is menni, de képtelen lennék azonnal belevágni, vagyis nagyon nehezen, a friss diplomásokkal amúgy is Dunát lehetne rekeszteni, sajnos már nem akkora érték, nem leszel lekésve semmiről akkor sem, ha azalatt végzed, amíg a gyerek bölcsis-ovis, lehet úgy alakítani az órarendet.

Munkát pedig ugyanúgy fogsz erre az időszakra találni érettségivel is (de az legyen meg szerintem mindenképpen, alap).

Sok sikert, és minden alakuljon úgy, ahogy szeretnéd!

38h km

Ez egyáltalán nem elítélendő, főleg, hogy előtte jól átgondolod. Régen ilyen kórban szültek a nők, de időközben a világ megváltozott, mindenki karriert épít, buli, a férfiak nem vállalják stb. ezért kitolódik a szülés.

Én is a kitolódottak közé tartozom, de ha annak idején lett volna rá lehetőségem akkor 20 körül szültem volna.

Sok boldogságot!

Ennyi idős koromban meg voltam bolondulva egy gyerekért. Próbálkoztunk is rendesen, de 2 évig nem jött össze. Aztán rájöttem, hogy nem bírom tovább abban a kapcsolatban, gyerektől függetlenül lett elegem. Túl fiatal voltam, és hiába hittem akkor azt, hogy felnőtt vagyok, még nagyon messze álltam tőle. Az utolsó együtt töltött hónapban már rettegtem, nehogy teherbe essek.

Aztán megtalált a szerelem, 3 gyerekünk született 25 és 30 éves korom között. Érettségi után nem mentem főiskolára, annyira lekötött a babatervezés. 3 gyerek mellett jöttem rá, hogy tanulni akarok. 3 gyerek + munka + főiskola. Hát mit mondjak, klassz volt, amikor már megtanultam alvás nélkül élni.

Lehet, hogy egyszerűen későn érő típus vagyok, de én a helyedben még átgondolnám a dolgot néhányszor.