Vannak itt tinimamik?

"Már nem tudom ki, de valamelyikőtök azt írta, hogy a hozzászólásaimból látszik, hogy még gyerek vagyok.Tőle szeretném megkérdezni, vagy akár bárki válaszolhat rá, hogy mégis miért? Milyenek a hozzászólásaim, hogy én annyira gyereknek látszom??"

Gyereket akarsz,de nincs mire,se munka,se munkaviszony,se iskolai végzettség,se párodnak biztos munka,se lakás,se semmilyen élet tapasztalat...igazad van,te egy rátermett,gyerekvállalásra teljes egészében alkalmas felnőtt nő vagy!

Szia.

Én privátban szivesen beszélgetnék veled ha gondolod. Adnék szivesen pár tanácsot :)

Nyugi nem kiosztani akarlak :) Mesélnék 1-2dolgot...:)

"Párom dolgozna amiből megélhetnénk"

Hát igen a gyerek jó kifogás hogy eltartasuk magunkat sok lány gondolja így aztán koppanak mikor a pasi otthagy öket.

Szeretném elmesélni a saját "mesémet", és biztatni ezzel a FIATAL anyákat. ( Úgy vélem tini maminak a 18 év alattiak számítanak, bár tény és való h én azt vallom, mindez nem kor hanem belső szellemi érettség kérdése! )

18 évesen ismertem meg a páromat, gyermekeim Apját és férjemet egy személyben:) Ő akkor fejezte éppen a szakmáját ( szakács ), 21 éves volt. Ő vidéki, én pesti. Nem szerettünk volna sokáig távkapcsolatban élni, így a legmegfelelőbb megoldás az volt, h felköltözik hozzám, azaz a családomhoz. Én akkor már 1 éve befejeztem a gimit, érettségi volt a kezemben és készültem a felsőoktatásban való tanulásra. Szerencsésnek mondhatom magamat első körben a szüleim hozzá állása és élet felfogása miatt IS: Ők engem tesómmal későn vállaltak, Anyukám 38 volt mikor én születtem, és 41 mikor húgom. Pontosan tudom milyen nagy korkülönbség a szülő / gyermek kapcsolatokban - nem könnyű, főleg a tini korban! Én ezért határoztam el, hogy ha lehet nem szeretnék 30 éves koromnál tovább várni a gyermek vállalással, de persze arra sem gondoltam, h ilyen hamar érkezik el ez a pont majd az életemben:) - félre értés ne essék: EGY PERCIG SEM BÁNTAM MEG!

Szóval...

Párom szakács lévén hála az égnek nagyon hamar talált állást itt a fővárosban, és a szüleimmel is megegyeztünk a problémamentes együttélés szabályaiban, mint h havi rezsibe stb. anyagilag arányosan kivesszük a részünket. Pár hétre rá derült ki, hogy babát várunk! Először nem akartunk tudomást venni róla, pedig Apukám észrevette rajtam a jeleket, hát igen a szülők:) Végül 10-12. hetes terhes lehettem a kislányunkkal amikor bejelentettük a szüleimnek, a nagy hírt. Itt most szeretném leszögezni, hogy nekünk 1 percig sem fordult meg a fejünkben az abortusz kérdése. Természetesen féltünk h s mint alakul majd az életünk ilyen fiatalon egy babával, úgy hogy egzisztenciánk igazából még nulla...

Szüleim végig abszolút pozitívan és megértően, felnőttként kezelve minket is - fogadták a hírt. Pedig Apukám ott és akkor mondhatta volna h a viszontlátásra, lehet menni amerre látunk. Hálásak vagyunk Neki a mai napig, hogy ez akkor nem így történt. Párom továbbra is dolgozott, én pedig a félbe hagytam az elkezdett OKJ-s képzésemet, hogy felkészülhessünk kislányunk fogadására maximálisan. ( szülésfelkészítő tréningre is jártunk párommal, ahol természetesen a magunk 19 és 21 évével mi voltunk a legfiatalabbak, és akkor ért az első dicséret minket a vezető dúla részéről, hogy örül neki h ilyen fiatalon ilyen tudatosan nézünk elébe a gyermekvállalásnak - ez akkor nagyon jól esett nekünk, és habár azóta sok negatív kritika is ért minket az élet minden területén, mindig ezek a kedves szavak jutnak eszembe, és erőt merítek belőlük :)

Még kislányunk születése előtt megkérte párom a kezemet, és mindketten egyetértettünk abban, hogy rendezett családi körülmények között szeretnénk fogadni gyermekünket - hivatalosan is:) Nagypocakos polgári esküvőnk is volt, ami életem egyik legszebb napja is volt egyben:)

Majd nemsokra rá, 2009 februárjában megszületett a kislányunk, és szépen lassan ( nem mondom h nem voltak depizős korszakaim, mert hazudnék, dehogynem voltak...előre az anyaságot ELKÉPZELNI LEHET, de TUDNI ELŐRE h milyen lesz valójában majd már csak akkor ha kint van a pici, ja és Anyukám volt a JOBB és BAL kezem egyszerre :) Azóta 2,5 éves nagylány, egy tündér, mindennapjaink bearanyozója! Párom azóta már szakmailag is előre lépett, és jelenleg eljutottunk már arra a szintre, hogy igaz részben az én örökségemből a Nagymamám révén, de saját lakásba költözünk július végén, július hónap elején pedig születik második gyermekünk aki egy kisfiú lesz;)

Igen, 22 és 24 évesen két gyermekes szülők leszünk. Hogy milyen? Nehéz, áldozatokkal és sok-sok lemondással jár, de a gyermekek mosolya, öröme, szeretete MINDEN terhet képes feledtetni, és ez nem közhely. Soha, egyszer sem fordult meg a fejemben h vmit másképp kellett volna csinálnunk, és örülök annak hogy egészségesek vagyunk, és boldogok együtt, remélem még nagyon-nagyon sokáig!

Hogy miért meséltem el itt most ezt?

Mert úgy érzem a mai kétségbeesett fiatal anyáknak ez talán olyan reménysugarat nyújthat, ami ösztönzi őket arra, hogy igenis JÓ anya lehet egy FIATAL nő is, és mindez csak belső érettség kérdése... Szerintem:)

Beképzelt hü'e tini vagy aki azt hiszi a gyerekvállalás anyiból áll hogy néha bepelenkázol egy cuki gügyögő bébit.

Az ilyen naiv eszesek szoktak koppani mikor a boltban szembesülnek azzal hogy vagy a gyereknek vesznek pelenkát vagy maguknak kaját.