Miért a Down- szindrómától féltitek a legjobban a születendő gyermeketek?

én is inkább nyugodtabb vagyok, mint izgulós kismama, gondolom, aki ilyen pályára készül annak már a betegekhez, fogyatékosokhoz való hozzáállása is más, persze nem arról van szó, hogy én nem esnék kétségbe, ha beteg gyermekem születne, de úgy érzem jobban fel lennék készülve a feladatra és könnyebben megbírkóznék vele.

Nekem speciel mindig a végtaghiány volt a rémálmom, főleg az első terhességemnél. Hiába voltam milliószor ultrahangon, 4d-n stb. mikor megszületett a gyermekem egyből megnyugodtam, de miközben szívták le a válladékot, gyorsan megszámoltam az ujjait is:-)

Aztán folyton attól féltem, hogy nem jól hall, mert nem fordult a hang irányába minden alkalommal, de ezt is csak én paráztam túl.

Szóval nekem is vannak félelmeim, mint mindenki másnak..

ja és ami még legjobban megdöbbentett a terhességem alatt, hogy minden uh. után aláirattak velem egy papírt, hogy tudomásul veszem, hogy ez nem ad 100%-os bizonyosságot és ez meg az előfordulhat. Gondolom papír nélkül is mosnák kezeiket, ami persze érthető is, mert sosincs teljes bizonyosság, csak akkor nem értem hogy miért nyugtat meg valakit egy ilyen uh. vagy teszt eredmény, amiről le is van írva, hogy nem 100%-os.

persze nem azt mondom, hogy most mindenki aggódjon, csak olyan érdekes az emberi gondolkodás és a kismamák befolyásolhatósága, mert persze mi vagyunk azok akit bármit megtennének, kifizetnének azért, hogy minden rendben legyen