Hülye kérdés, de azért megkérdezem. Úgy tapasztalom, hogy amíg várandós egy nő (főleg a vég felé) addig rózsaszín ködben ábrándozik arról, hogy milyen jó is lehet babázni?

Az!Csak akkor már aggódsz.Míg bent van, addig is, de azután...

Meg álmos vagy, meg néha tétova, meg nem biztos, hogy nem egy hasfájós babád lesz-szóval az ember az álmaiban rózsaszínűt igyekszik elképzelni-aztán lehet nem olyan, vagy nem egészen-azaz biztos nem olyan:))))

A többediket szülő nők, már szerintem ilyen téren felkészültebbek, ergo racionálisabbak, hiszen már átélték egyszer, bár okos dolog arra gondolni, hogy ez is más lesz, mert más gyerkőcről van szó.

Utana szamomra meg rozsaszinubb volt a vilag csak annyi,hogy melle tarsult a faradtsag is es a mindennapi lotas-futas.Sokszor ugy erzem,hogy szuksegem van "levegore" es akkor elviszem a kislanyomat nagyszulokhoz 1-2 napra de olyankor mindig rajovok,hogy elszurkul az egesz haz ahogy kiteszi a labat az ajton.:)

2 eves kislany anyukaja es 36 hetes kismama

De ez mindennel így van. Pl készülsz egy utazásra. Nagyon jól tudod, hogy ez mennyi nyüggel jár, késik a repülö, elveszhet a csomag, agyon csipkednek a szúnyogok. De ezekkel a készülödés alatt nem törödsz, csak rózsaszín köd, de jó utazunk. Majd az utazás alatt mérgelödsz, persze a jó dolgok mellett (ki hogy éli meg) majd pár héttel a haza utazás után csak a jóra emlékszel, max akkor jön elö a rossz, ha tényleg nagyon rossz volt.

Ez mindennel így van.

èn rosszul éltem meg a terhességet, véreztem, görcsöltem, majd kiüeses lettem + utáltam hogy függenem kell a páromtól. A szülés sem volt rózsás, de pl a fájdalmat már elfelejtettem, mert annál sokkal jobb volt a végeredmény, de a kitolási szakaszt nem felejtem el soha sem.

A baba az elsö pár hétben nehéz volt, de csak annyira hogy átalakult hírtelen az élet. èn jól éltem meg azt az idöt is. zinte csak evett és aludt.

az :) fizikailag nem is megterhelö viszont idegileg annál inkább :( nekem pl. rengetegszer megfájdul a fejem estére, nyugtató ide vagy oda. Csak azért írtam le, hogy sajnos ez vele járhat, persze nem törvényszerü.

Puszilgatni viszont imádom, néha olyan nehéz letenni játszani:(

Szerintem a rózsaszín köd attól is függ milyen babát "kapsz". Nekem az első gyerekem nagyon sírós, hasfájós, refluxos volt rengeteget sírt, sokszor nem tudtunk segíteni rajta, nem szeretett annyira kézben se lenni, írtó nehéz volt.

Segítségünk persze semmi, mivel nem élnek a nagyszülők, aki meg él az le se....minket.

A férjem sokat dolgozott stb. Szóval úgy éreztem eleinte hogy minden napot csak éljünk túl aztán hátha lesz jobb. Minden volt csak rózsaszín köd nem.

A második babám pedig egy angyal, újszülött korától csak 4 óránként evett, aludt, jókedvű mosolygós baba volt, hagyott aludni a kezdetektől stb.

Szóval sokat számít milyen a baba mert egy nyugis, jó babával könnyű rózsaszín ködben úszkálni, de egy kétemberessel sokkal nehezebb.

Kívánom hogy neked is angyali babád legyen :)