Ki miért szeretne kislányt ki miért kisfiút?

Mindkettőt! :) Először kislányt, utána kisfiút, de ha véletlenül mégsem így sikerül az sem baj csak minden rendben legyen.

Ja hogy miért? Semmi logikus oka nincs csak így álmodtam meg.

szia!

lányom 4-éves fiam 20-hós lehet hogy megint babám lesz örülnék neki!

lányt szeretnék mert bár imádom a fiam sokkal nehezebben kezelhető kis rosszcsont mint a lánykám :-) a párom is lányt szeretne inkább

Fiút szerettem volna, csak és kizárólag, hogy miért? Mert nő vagyok és menstruálok, nekik már ennyivel is könnyebb lesz az életük. A másik egy férfit könnyebb öltöztetni, ha farmerben megy valahova, legfeljebb beállítják macsónak. De egyébként is pár ing, pár öltöny és kész. Ha bálozó típus lesz, akár minden évben felveheti ugyanazt a fekete szmokingot. De egy nő, minden évben ugyanaz az estélyi ruha?

Sokkal könnyebb az életük a férfiaknak, kevésbé kell aggódni értük. Mert ha a lányom fogná a hátizsákját és motoron akarná bejárni a fél világot, hát nem tudom. A fiam nyugodtan megteheti.

Bár nehezebb a tradiciók miatt, egy fiú nem sír, egy fiú nem viselhet lányos ruhát, nem játszhat lányos játékokat, elvárható, hogy eltartson egy családot... Egy nő meg azt csinál, amit akar, ha nyakkendőt akar venni, hát nyakkendőt vesz-senki nem fogja azt gondolni,leszbikus, ha komoly karriert csinál, mondjuk orvosként, nem sokan vetik a szemére a fizetését sőt, de ha egy férfi 90 ezres fizetésért tűzoltóskodik vagy nem sokkal többért orvos, hát, távol áll a családfenntartótól.

Mindig kislányt szerettem volna.Talán azért mert ők bújósabbak,aranyosan lehet őket öltöztetni,nyafogósak és olyan édesen tudnak játszani :)a fiúkhoz képest.

Mégis mikor a 18. héten megmutatták a fütyijét a kisfiamnak én voltam a legboldogabb a világon :)Imádom az első perctől kezdve és nagyon örülök,hogy fiú.

38hkm

A férjemnek is van az előző házasságából egy fia, nekem is. Hasonló korúak.

Tervezésnél emlegette, hogy hát akkor legyen egy kislány is. :-) (közös)

Amit tapasztaltam: próbáltam "rózsaszínben" gondolkodni, abban, hogy egy kislány milyen mentalitással lesz felruházva, én milyen női(lány) mintaképet tudok majd mutatni ezzel befolyásolva az ő személyiségi és egyéb fejlődését... titkon eljátszottam a tudattal, de nem akartam beleélni magam.

Mivel 10 éves kisfiam örökölt az apjától egy betegséget, sokat szenvedtünk... így az volt a legfontosabb, hogy a baba egészséges legyen és végülis teljesen mindegy mi lesz.

A férjem sem "erőltette", hogy márpedig ő lánynak örülne, viszont amikor biztos jelek mutatkoztak a kis kukit illetően, egy icipicit furcsa érzés volt bennem, hogy a férjem mennyire fog "örülni".

Én nagyon hamar átformáltam a gondolataimat fiúra, hiszen van már egy és tudom milyen jó végigélni a "másik nem" szépségeit, pláne, amikor fiúként bújik és kimutatja szeretetét. A fiúk már apró korukban is mintha érzékenyebbek lennének, mint a "strapabíró" kislányok. Fiús anyuka vagyok minden értelemben. A férjemnek maradok nő, de már nehezen gondolok bele így a terhesség végén, "mit kezdenék egy kislánnyal". Buta megfogalmazás, nem is rossz értelemben gondolom, de így jó, ahogy van.

Marad az, hogy tényleg ne legyen vele semmi baj!