Vége felé járó kismamák, nektek is izgul a párotok?

Enyém a szüléstől parázott anno, hogy beérünk-e, meg amikor kezdődni látszott, hogy bemenjen-e dolgozni aznap, vagy sem.

Aztán a második babánál még jobban izgult, annyira félt, hogy valami bajom esik, mert hát a szülés nem táncos teadélután, és egyet már végignézett... :o)

Hála Istennek mindkétszer jól ment minden.

Jaj, hát ez nálunk is így van:)

Február 8-ra várjuk a kislányunkat, első baba. A férjem is képes az üres babaágynál elmerengeni és kérdezget, nem mondja hogy aggódik, de én látom rajta, hogy tiszta stressz:)

Azon filózik,hogy ha itt a baba, akkor miben fog megváltozni a napirendünk, hogy fog ő reggel úgy menni dolgozni, hogy ne ébressze fel a picit a zajjal és villakapcsolgatással és mikor lesz neki ideje meccset nézni:)) stb. Én is mondom neki, hogy majd kialakul, bennük ez most tudatosodok igazán szerintem, hogy megváltozik az életünk.

De nagyon aranyos, minden este beszélget a kisasszonnyal és elmondja neki százszor, hogy mennyire várja:)

Az enyém bár konkrétan nem aggódott, legalábbis nem mutatta, de nagyon-nagyon várta, és a végén már sokat beszélt róla, hogy mit, hogy fogunk csinálni, meg milyen jó lesz, össze-vissza tervezgetett mindent stb...szóval már akkor áradozott a babáról. S hát mióta megszületett a kislányunk, el van ragadtatva!

Ő sem tudta még mit kell csinálni, de esküszöm bátrabb volt, mint én. :)

Szerintem az ilyen pasik, akik aggódnak, izgulnak, és beleélik magukat már a szülés előtt az apaságba, tuti jó apák lesznek!

Szép szülést és sok boldogságot kívánok a babához!

A párom addig nem nagyon fogja fel, amíg nem szólok rá, hogy vedd fel a kicsit, vagy amíg a kicsi nem gyűri orron:)

A fiával is így volt, a kicsi ahogy reflexből csápolt egyet úgy orrbagyűrte:) aztán mikor felvette, akkor esett le neki, hogy már nem poci van, hanem Babci. Most is mondtam neki, legkésőbb 14én gyerek lesz ebből a hordóból, még 10nap(4én szóltam neki), akkor picit meghökkent, hogy már, de azóta sem semmi.