28 hetes pocakosok ti is aggodtaok a babátokért? Ugy félek a koraszülés gondolatátol is?! Más is van igy?

Van okod félni?

Vagy alaptalanul parázol ettől?

NE IDEGESKEDJ!!!!!Én is rettegtem a koraszüléstől(mert volt egy 22.hétre született babám), aztán rájöttem ha idegeskedek azzal ártok a legtöbbet, megpróbáltam minél kevesebbet idegeskedni, és most vagyok 39+2hetes, és baba még a pociban:)

Nem gondoltam ilyenekre, egyrészt mert dolgoztam, másrészt otthon is volt mit csinálni (lakásfelújítás)

Később a 30. héttől meg a terhességi diabétesz is "lekötött"

Én is félek a koraszüléstől. Minden egyes nyugalomban töltött napnak örülök. Ahogy telnek a hetek és olvasgatom a várandós könyvemet, úgy jövök rá, hogy jééé, már itt tartunk...

Sajnos nem volt problémamentes a terhességem, itthon is kellett maradnom a 11. héttől, most még a terhességi diabétesz is rátesz.

Ráadásul nekem folyton az jár a fejemben, hogy anyukámnál mind a hárman korábban jöttünk, a bátyámmal éppen átlépte a 7. hónapot. Aztán nyugtatom magam, ha 30 évvel ezelőtt meg tudták menteni és egészséges felnőtt lett, a mai orvostudománnyal még több az esélye egy koraszülött babának. De azért megbeszélem a picikémmel, hogy maradjon még, jó ott neki. :)

Nem kell aggódni, teljesen felesleges. Én végig aggódtam a terhességem, ami amúgy problémamentes volt, de nehezen jött össze.

Hétről hétre vetéléstől, koraszüléstől, egyebektől rettegtem. Olvastam valahol, hogy "be lehet vonzani" az ilyen negatív hozzáállással a bajt. Én "be is vonzottam". Gond volt a szülésnél, gond volt utána is a gyermekkel. Akármi is az oka, a testvérét tökéletes nyugalommal fogom várni, mindenféle balsejtelmet kizárok a gondolataimból...

Nyugodj meg, élvezd a terhességed és örülj a gyermekednek! :)