Mindenkit magával ragad a névadási "mizéria"?

Amikor megtudtuk, hogy babánk lesz, nagyon örültünk.

Nálunk nem is volt kérdés a lánynév, mindkettőnknek ugyanaz tetszett.Amikor rákérdeztem a fiú névre, párom azt felelte, hogy azon nem is gondolkozik, mert lány lesz.

Amikor először kérdeztünk rá a nemére, akkor épp nem mutatta magát, úgyhogy nem tudták megmondani, másodjára viszont egyértelműen fiút mondtak...:D

Ekkor úgy voltunk vele, hogy úristen, fiú néven nem is gondolkodtunk...na nem baj, majd ráér még...

A 38.héten jutott eszünkbe ez a mizéria, mert nem is igazán a névvel foglalkoztunk eddig, hanem, hogy minden rendben legyen vele meg mindene meglegyen mire érkezik...

Végül az lett belőle, hogy az ő nevét kapja, mert egyszerűen nem tudtunk megegyezni...amit ő mondott nekem nem tetszett, amit én mondtam neki nem tetszett.Hát ez van.:D De amúgy szerintem mindenkit magával fog ragadni ez a mizéria ha még nem is az elején, akkor a végén.:D

Minden jót!

Szia

6 eve tudtam, hogy a kislanyom Boglarka lesz.A ferjem kozolte, hogy borzalmas es ezt nem engedi :S de nem volt jobb otlete, igy addig mondogattam amig megszokta es vegul megszerette.

A fiunevnel nagyobb gondban voltunk.O a sajat nevet akarta(tetszik a nev, de az nem ha apa-fiu parosnak ugyan az a neve).Nekem a Merse nev tetszett, de nem tudott megbaratkozni vele.Levente lett a koztes megoldas ami mindkettonknek megfelet, de meg kapta volna a ferjem nevet masodik nevnek.

Kislanyunk lett vegul is :)