A te párod hogy élte meg a terhességed?

Amúgy nekem is az ugrott be, hogy majd a szülőszobában is magára vonja a figyelmet: "az én vérnyomásomat is legyen szíves megmérni, én is kérek vizet, mert olyan nem jól vagyok, nekem is úgy fáj a derekam.."

Nekem nem szimpatikus ez a hozzáállás. Ha azt hiszi, hogy ezzel együttérzést vált ki, hogy tudd "ő is veled szenved, nem vagy egyedül"! - akkor nagyon rossz módszert választott.

Amikor a férjem pár hete beteg volt, akkor én aggódtam, mert nagyon csúnyán köhögött. Én előtte voltam beteg, de csak a torkom fájt, így elég gyorsan túljutottam a betegségen. Szerintem ha a férjem elő állna, hogy neki is hozzám hasonlóan minden baja van, akkor csak aggodnék és egyáltalán nem érezném magam jobban a tudattól, hogy na "egy csónakban evezünk". Ő amúgy pont azt próbálja mindig elkerülni, hogy ne aggódjak. Amikor köhögött, akkor is csak azt hajtogatta, hogy már sokkal jobb mint előző nap.

A te férjed viszont olyan mint egy nagyra nőtt kisgyerek.