Hogy döntöttétek el, hogy lesz második baba? Érzelmi vagy racionális alapon ment a dolog? Mit vettetek figyelembe?

Lenne-e kapacitasunk tobb gyerekre? Ido, energia, hely, penz, idegzet?

Ezek alapjan dontottunk az egy gyerek mellett. ;-)

Is is. Nagyon vágytunk rá, de természetesen mérlegeltük teljesen racionális szempontok szerint is. Végül lett, imádom őt is. ❤️

Amivel nem számoltam, hogy teljesen bekattant nálam, hogy kéne egy harmadik is, pedig ott több érv szól ellene. 😂 De nem bírom leállítani az agyam, egyfolytában ezen kattogok, hogy mi lenne ha...

Szerintem ez full érzelmi döntés. Nyilván a minimális feltételeknek meg kell lennie (ugye ez is kérdés kinek mi), de racionálisan soha nem fog több érv szerepelni a két gyerek mellett.

Mi januárban kezdünk majd próbálkozni 2. babával

Az érv az annyi, hogy én is és a férjem is eredetileg is kettőt szerettünk volna, szerintünk jó lenne ha lenne testvére a gyerekünknek, úgy érezzük, ha nem vállalnánk hiányérzetünk lenne és később bánnánk. (De fogalmunk sincs hogy lesz türelmünk kettőre, mennyire lesz anyagilag megterhelő majd mondjuk 2 kamasz gyerek, vagy hogy lesz-e lehetőségünk/bátorságunk nagyobb lakásba költözni.)

Eleve 2 vagy 3 gyereket szerettünk volna.

Illetve nekem a 35 éves kor volt a lélektani határ a szüléssel kapcsolatban. Nem tudom miért, egyszerűen így éreztem, gondoltam.

34 évesen szűltem a kisfiam, most 35 évesen várom a kislányom.

Illetve szeretnék visszamenni dolgozni is, de a gyerekeimmel meg mindenképp szerettem volna, meg szeretném kihasználni az itthon tölthető időt.

Két gyerek közt meg nem szerettem volna visszamenni dolgozni, mert az én értékrendem szerint legalább 3 évet illik ledolgozni egy helyen, mielőtt bejelentem, hogy jön a gyerek. De ha ledolgoztam volna a 3 évet, akkor ugye 38 éves koromban kezdhettünk volna neki a kistesónak. S tudja a jó ég, hogy egyből sikerült volna, vagy sem.

Az érzelmi alap megvolt, hiszen mindig is két gyereket szerettünk volna. Eszerint hoztuk meg a döntéseinket. Pl. anno úgy költöztünk, hogy legyen hely két gyereknek is, úgy jöttem el szülni a munkahelyemről, hogy nem 2 év múlva jövök, stb. Aztán az első lányunk brutál nehéz baba lett, így egy időre eltűnt a vágy, hogy legyen mégegy.

Felmértük egyébként nyilván, hogy anyagilag belefér-e, a hely ugye adott volt, az érzelmek is letisztultak az első után idővel, az egyetlen amiben nem voltam biztos, hogy az idegrendszerem hogy fogja bírni... Meglepő, de sokkal jobban bírom két gyerekkel, mint egyel bírtam. Egyszerűen csak mert csomószor lefoglalják egymást, nem csak engem nyír a nagy. :)

36 évesek vagyunk… Van egy 3 éves kislányunk, akivel már sokkal könnyebb jönni menni, értelmes, tehát egyszerűbb az élet. Viszont mindig ott lebeg : jó lenne egy kistesó neki, hiszen ha mi már nem leszünk, nem lesz senkije. 38 év volt a maximum amit adtunk magunknak, es az eldöntés első hónapjában teherbe estem (az elsővel 1 évig próbálkoztunk). Én ezt abszolut úgy érzem, ő jönni akart, szeretettel várjuk.

Bennem is rengeteg volt a kétely, de mióta láttam dobogni a pici szívét, csak arra gondolok, hogy mindent meg lehet oldani!