Mennyire lenne sikeres az életben egy olyan gyerek, akit kezdettől fogva full racionális gondolkodásra nevelnek?

Ez nem racionalitás, hanem lelki nyomorékság.

Így nem sikeres embert nevelsz, hanem egy szociopatát.

Amit leírtál, semmi köze a racionalitáshoz, annak ellentéte, nagyrészt kínzás.

Aki egy kicsit is tájékozott fejlődéslélektanban, az nem csinál ekkora marhaságokat.

Nem tudom mennyire ismered azokat az 1950-es, 60-as években végzett etológiai kísérleteket, amikor újszülött majmokat anya nélkül, illetve műanyán neveltek. Az a majom, amelyik az anyjától és a többi majomtól teljesen elkülönítve, testi érintkezés nélkül (de egyébként étellel, meleggel jól ellátva) neveltek, az felnőtt korára totális szociopata lett, nem tudott kapcsolatba lépni a fajtársaival, ha hozzáértek, agresszív lett, szexuális kapcsolatot sem tudott teremteni.

Egy másik kísérletben a kismajomnak két műanyát raktak a ketrecébe. Az egyik egy majomforma drótváz volt, ráerősített tejes cumisüveggel. A másik szintén drótváz, de beburkolták szőrmével és nem volt rajta cumisüveg. A majom az ideje gyakorlatilag 100%-át a szőrös műanyába kapaszkodva töltötte, csak enni járt át át a másikra.

Volt egy ilyesmi gyerekem az oviban... borzalmas volt, egy tudálékos, okoskodó, mindent jobban tudó 6 éves kislány.

Nézhette otthon a híreket, amit meg is beszéltek utána, követték a külföldi híreket, a terror támadásokat, elnök valasztásokat. Mindent.

Nagyon letudta húzni a csoportot, mert ő Mikulásra nem hajlandó éneket tanulni, mivel a Mikulás nem létezik. Amikor eljött a Mikulás, ott zsizsegett, hogy nem is igazi, az csak xy bácsi.

Természetesen a kisebbek ezen kiakadtak, amitől a szülők szintén, egyszer majdnem meglincselték a kislány szüleit az udvaron.

Szülinapot nem ünnepeltek, nem mondhattuk a kislánynak, hogy "Isten éltessen" mert Isten nem létezik. Nem mondhattuk, hogy "Boldog szülinapot/névnapot!" Mert az csak egy ugyanolyan nap, mint a többi, mitől lenne boldogabb?

A szerepjátékai ridegek, távolságtartóak voltak, inkább a parancsolgatásban merültek ki.

Ha néhány gyerek valami képzeleten alapuló fiktív történetet játszott, ő oda ment és kifejtette, hogy hülyeség amit csinálnak, mert unikornis/felhőpalota/beszélő kutya/tűzokádó sárkány/repülő medve nincsenek is.

Aztán elkerült valami zseniképző magániskolába, itt megszakadt a történetének a követése.

De nagyon fárasztó volt vele. Folyton "tüzet" kellett oltanunk közte és a többi gyerek között, a szülei és a többi szülő között.

Én nem tartom sikeresnek azt, aki egy lelki nyomorék, érzelmi nulla.

Pedig jelenleg PhD-zom, nekem is fontos a tudás.

De az ember elsősorban a mások felé gyakorolt szeretettől, empátiától lesz emberséges, értékes és nem utolsó sorban hasznos tagja a társadalomnak, különben csak egy robot.

Ez egyébként ilyen szempontból egyáltalán nem "racionális" nevelés, mert egy társadalomban totálisan diszfunkcinális, szociopatát nevel.

Ezzel csak egy elcseszett lelkű szerencsétlent nevelne a szülő, és nem olyan szexin hűvös psziszhopata félét, inkább egy szociális fóbiás szorongót.

Valószínűleg még csak különösebben intelligens sem lenne, hiszen csecsemőknél-gyerekeknél az érintés, a gyengédség nem csak lelki szempontok miatt fontos, az agyuk fejlődésére is hatással van. Nem is beszélve az olvasott meséről. Hiába próbálna meg valaki gyerekeknek szánt geofizikai értekezéseket felolvasni egy gyereknek, mivel nem érdekelné nem hallgatná meg. Így végeredményben egyáltalán semmilyen mese nem lenne, pedig annál jobban semmi nem fejleszti a szókincset, a memóriát, a kreativitást.

Egyedül a harmadik pontban nem látok problémát, nekem sem hadováltak tündérekről meg manókról, én sem teszem a saját gyerekemmel.

Ezt a nevelési módszert max az találja racionálisnak aki élőben még nem látott gyereket, és semmilyen pszichológiai tudása nincsen.