Hogyan reagáljam le, hogy a férjem családja durván tolakodó?

Ismerve magam (és a konfliktuskerülő személyiségem), én tuti sehogy nem reagálnék, azon túl, hogy a lényegtelen dolgokkal megindokolnám, miért döntöttÜNK így (nem én egyedül). Rábíznám a férjemre, hogy tegye helyre a rokonságát, mert addig továbbra is "hírzárlatot rendelek el", míg ilyen parasztok, még egy vacak UH képet sem tolnék az orruk alá, míg duzzognak :)

De ha konfliktuskeresőbb típus lennék, vagy sikerülne igazán felhúzniuk, és elpukkanna az agyam, akkor biztos közölném velük, hogy ebben a megterhelő időszakban a saját nyugalmunkat éreztem és érzem a legfontosabbnak, úgyhogy ha pár héttel később már nem tudnak örülni, akkor nem muszáj találkoznunk, sőt beszélnünk sem, mert nekem még tart az örömöm most is, és nem hagyom, hogy elba...ák.

Most vagyok öt hónapos terhes és pénteken lesz egy hete, hogy elmondtuk. :)

Ennek okai: vérömleny, mióma, hiperemesis + minden lehetséges genetikai vizsgálatot elvégeztünk, amire ugye várni kellett.

Nagyon nehezen viseltem az első négy hónapot, azt hittem belepusztulok.

A férjem családja és az én részemről is eléggé sok a "mindenttudó, okoskodó", akik egész nap hivogattak volna és mindenféle kéretlen tanáccsal láttak volna el. Ha ne adj Isten valami történt volna (pl.vetélés) akkor meg annak okát elemezgették volna. Nekem mindennek a tetejébe nem hiányzott a plusz stressz.

A férjem közölte a hírt és azt is, hogy ne fárasszanak kérdésekkel, mert a szülés dátumát, sőt még a hónapját sem mondjuk el nekik. Csak az évszakot tudják.

Lehet, hogy kicsit radikálisan hangzik, de pontosan tudom, hogy mitől kímélem meg magam. Anyukám és Anyósom is minden nap hivogatna, hogy "na, történik már valami???"

Ez a nehéz időszak után nem vágyom másra, csak arra, hogy az elkövetkező pár hónap nyugalomban teljen.

Szerencsére jó messze élünk, ezért is sikerült eddig titokban tartani.