A második szülésed utáni időszak milyen volt?

Sokkal könnyebben vettem az akadályokat, még úgyis, hogy ott volt a nagyobb.

Sokkal mélyebben és sokkal könnyedebben tudtam átélni, megélni minden percet. Ezúttal szerintem nem is sírtam. Értékeltem a jó pillanatokat, a rosszabbakat pedig kevésbé vettem a szívemre, nem paráztam, stresszeltem, agyaltam, pityeregtem annyit, ezek az első szülésem után nagyon megkeserítették a napjaimat. Egyébként ezek lenyomata a gyerekeimen is nagyon kijött, a nagy hasfájós, rosszalvó baba volt az első három hónapban, a kicsi evett-aludt.

Szerintem próbálj ugyan felkészülni, de ne izguld túl. Te leszel nekik a legjobb

A második volt a legjobb, legkönnyebb, mindenféle szempontból.

(Én 3-at szültem, most várom a negyediket.)

Ugyan mondhatom, hogy felkészültebb voltam, mert ugye már azért nagyjából tudtam, mikre készüljek, de amikkel az elsőnél kinlódtam, a másodiknál jobban alkaultak tőlem függetlenül.

(Őszintén megmondom, én most konkrétan magától a szüléstől jobban parázok, mint az utána következő időszaktól.)

Nagyon más volt, nem éreztem azt a bizonytalanságot, mint első gyerekkel.

1 nap telt csak pánikban, mikor 3 naposan kiderült, hogy olyan baba lesz, aki nappal kiságyallergiás, szó szerint rajtam volt egész nap és jó sokáig, de még ennek ellenére is jobban éreztem magam lelkileg akkor is.

Még benne vagyunk, most kezdjük a harmadik hetet.

Én azért sírdogálok, de most nem élem meg a babázást tragikusan, inkább azt élem meg nehezen, hogy a nagy tesóval sokkal kevesebbet tudok foglalkozni. Egyelőre még kettészakad a lelkem, amikor kérlel, hogy menjek és csináljak vele ezt vagy azt, de nem tudok, mert pl. éppen szoptatok. Szóval máshogy nehéz, de azért sokkal jobban élem meg, mint az első gyerek érkezését.

Nekem nehezebb volt, mint az első, pedig az első gyerekem rossz alvo volt, a szoptatás is nehezen ment az elején.

De ettől függetenül olyan hormongőzös boldogságban telt az első 3-4 hét, tök nyuhodt voltam, nem sírtam a nehézségeken.

A második babám kezdetektől ügyesen szopizott és jól aludt, viszont vele mégis nehéz volt megélni a pillanatomat, mert folyamatosan ott volt a két éves testvére, így nulla énidő, pihenés jutott.