Normális, hogy megőrülök, annyira akarok gyereket? (19/L)

Nagyon keves ideig baba az a baba. Ahogy cseperedik, szoktak mondani, kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.

Baratnom kisfia 7 honapos, mar a maszos idoszakat eli, anyukaja azt mondta, konnyebb volt vele csecsemo korban, amikor evett-aludt-sirt-kakilt. Es meg csak 7 honapos, nem is 7 vagy 17 eves, amikor aztan mas “baj” lesz vele.

A babazos resze a legkonnyebb.

"Nekünk gyerek kell"

Figyelj, egy gyerek nem olyan, hogy leveszed a polcról, játszol vele, aztán ha megunod visszarakod. Nektek még bőven máson kéne az eszeteknek járni. Utazzatok, bulizzatok, tanuljatok, éljétek-élvezzétek az életet, a fiatalságot! Én 39 évesen is néha úgy érzem, hogy a tököm kivan a gyerekeimmel 😆😆 pedig egyébként imádom mind a kettőt de ha tényleg fiatal koromban vettek volna el ennyi mindent az életemből, akkor lehet megbolondultam volna.

Eljön ennek is az ideje, hidd el. Józan pillanatban gondoljátok át, ez mennyi anyagi teherrel is jár, előtte érdemes megalapozni a jövőtöket (karrier, lakás/ház, megtakarítás stb.).

Tervezzetek, az szerintem sokat segít! Beszélgessetek a jövőről, mikor szeretnétek házasságot (ha szeretnétek), mekkora esküvőt, hol szeretnétek lakni, hány gyereket terveztek. Jó dolog ezekről beszélgetni, kicsit álmodozni :)

A gyerekvállalás csodás dolog, de rengeteg munka, energia, aggodalom, stressz. És rengeteg kiadás, költség... Nem beszélve arról, hogy te, mint nő 1-3 évre kiesel a munkából, a kisgyerekes anyukákat sok cég nem szívesen várja vissza, nehezen találnak munkahelyet. Alapozzátok meg előbb a jövőtöket, józanul.

Addig tegyétek azt, amit az előttem lévők is javasoltak: vigyázzatok más gyerekeire. Biztos van a rokonságban, akinek kisbabája, kisgyereke van, látogassátok meg, beszélgessetek vele, akár vigyázzatok rá pár óráig, játszatok a kicsivel, amíg anyuka/apuka is nagyrészt ott van, takarít, főz, elugrik a boltba, akármi.

Pont nemrég voltam vendégségben, ahol 1.5 éves kisgyerek rokon volt, nagyon cuki, imádnivaló, de rettenetes, hogy egy percre nem lehet egyedül hagyni... Azt hiszed, viccelek, de nem, pár másodpercre elfordultunk, és már az asztalon feküdt, üvegpoharak csattogtatva, vagy a fiókból pakolgatta az éles dísztárgyakat. (Olyan vendégség volt, ahol nem volt "bababiztos" a ház.)

Folyamatosan nézni kell, mesélte az anyuka, miket csinál a kicsi, baromi fárasztó. Természetesen nagyon szeretik, de ez az időszak nehéz tud lenni.

19 évesen ugyan ezt éreztem az exemmel, hál isten nekem is volt eszem azt mondani, hogy na nem…Elmentem egyetemre szét is mentünk, hagyjuk milyen indok miatt.🤦🏽‍♀️

Azóta 26 éves vagyok, férjhez mentem és van egy 1 éves kisfiam, akit imádok, de akkor hatalmas ostobaság lett volna. :)