Nem akarok, és nem tudok felnőtt lenni, megőrülök, mit tegyek? 24/L
Egyszerűen úgy érzem még mindig gyerek vagyok, egy egyre idősödő testben. Ha megyek valahova, munkába, egyetemre, mindig gyereknek érzem magam. Nem érzem, hogy valaha is egyenrangú felnőttnek fognak látni engem mások, hogy egy munkahelyen be tudok majd illeszkedni.. Pedig mások szemében felnőtt vagyok, kívülről az vagyok. De lélekben valahogy nem..
Lassan depresszióba dönt ez az érzés. Amikor itthon vagyok, a barátaimmal, minden jó, de amikor "felnőttes" környezetbe kerülök, bepánikolok ettől az érzéstől..
Van még valaki így? Mit lehet tenni?
"Mit tehetünk a kapunyitási pánik ellen?
vágyaink, érdeklődésünk alapján válasszunk pályát, ne a pénz vagy szüleink véleménye befolyásoljon
szerezzünk szakmai gyakorlatot tanulmányaink alatt, ez segíthet felismerni, hogy szakmánk melyik része érdekel minket igazán
építsünk ki jó kapcsolatot a kollégákkal, egy jó csapatban könnyebb dolgozni
gondoljuk át munkánk miért hasznos a szervezet számára, így fontosnak érezhetjük magunkat
változtassunk lakóhelyet, esetleg próbáljunk szerencsét külföldön"
Hát én egy éve érettségiztem azóta egyetemre járok. Nem gyengült ez az érzésem csak erősödött.
De hát semmi nem akadályozza meg az embert abba hogy gyerek maradjon.
Játék, meg a gyerekkor dolgai ugyan úgy velünk maradhatnak csak ne a hiányra fókuszáljunk, meg ne siránkozzunk mert nem lesz tőle jobb. Ahol a figyelem ott az energia. Inkább játszunk mint a gyermek és meglátjátok semmi sem veszett el. És lehet mások erre furán néznek, de most tegyük fel a kérdést ezzel más életébe beavatkozunk? Ártunk más embernek?
Mert különben semmi köze nincs a másik embernek hozzá hogy én hogy érzem jól magam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!