Nem akarok felnőni, nem akarok dolgozni, unalmas felnőtt lenni, monoton életet élni, miért érzem ezt? 19/L

egyszerűen minden porcikám tiltakozik az ellen, hogy felnőjek, egyetemre menjek, szakmát tanuljak, és később dolgozzak.. nekem ez olyan stresszes, és nincs kedvem hozzá, nem azért mert lusta vagyok, hanem mert még gyereknek érzem magam lelkiekben, és félek, hogy ez a felnőtt világ tönkretesz, tönkreteszi a szép lelkem, amire eddig annyira vigyáztam, és ápoltam..

félek az egyetemtől, úgy érzem ott majd "kötelező" lesz bulizni, mert különben kimaradok az ottani dolgokból, a társaságból.. bár az az igazság, hogy nem vagyok nagyon társasági ember, 2-3 barátom van, és azok is még általánosból, a gimiben nem nagyon ment a barátkozás..és az egyetemen sem fog úgy érzem..és ez is azért van, mert fel kell nőnöm, megbonyolítom a dolgokat, nem tudom magamat adni egy bszélgetésnél, bizalmatlan vagyok az emberekkel szemben, mert megéltem már egy két dolgot..

úgy érzem tönkrementem lelkileg amióta olyan dolgokkal kell foglalkoznom, mint a továbbtanulás, az érettségi, és a felelősség.. én álmodozni szeretnék még, hülyéskedni a barátaimmal, és sok szabadidőt, és nevetést.. ezekből már most nem adatik meg egyik sem..

miért kell flenőni, és miért ilyen ez a világ, hogy cask gyereknek jó lenni benne?

segítsetek kérlek, hogy meglássam a jót még a világban a jövőben is, mert íg nem sok értelmét látom élni..

úgy érzem eddig éltem igazán, innentől én is egy rabszolga, a munka rabja, és egy személyiség nélküli, arctalan robot leszek.. annyira el vagyok keseredve, hogy folyton könnybe lábad a szemem, amikor eszembe jut, hogy még 3 hónap van a gimiből, és aztán egyetem.. folton sírok, és rossz kedvem van.. nem tudom miért van ez, és miért érzek így..