Azok a férfiak akik hirtrlen máshogy éreztek a feleségük iránt terhesség alatt vannak happy end végűek amikor megszületett a pici?

Tudod ugye, hogy nohoz ment 1 honapra es csak azert jott vissza, mert az nem jott ossze neki? Azert is valtozott meg.

Ne legyel naiv.

Én ebben a sztoriban sehol nem látok szeretetteljes kapcsolatot. Nincs más nő a képben?

A második várandósságom vége felé járunk és a terhességeim alatt, ha nem is úgy kezelt a férjem, mint a hímestojást, azért mindig megjegyezte, hogy ne erőltessem meg magam, pihenjek, amennyit jól esik, stb stb. Ez az időszak nem az önfeledt orgiákról szól, ez tény, de amit írsz, az durva. Elmegy a várandós felesége mellől egy hónapra? Azt mondja nem lehet a terhességre fogni a kiborulásaidat? Na ez lett volna az a pont, ahol elküldtem volna a jó édes anyjába, nem még kakaózgatok vele reggelente...

Csak jelzem, hogyha megszületik a baba, HATVÁNYOZOTTAN nehezebb lesz. Fáradt leszel, kialvatlan, hormongőzös és teljesen felborul a megszokott életed (én poén nélkül hetekig sírtam mindennap), állandó volt az egymásnak feszülés, kiborultam azon is, hogy ő elmehet dolgozni... Gondolhatod. Ezeket sem "foghatod" majd a babára, vagy a megváltozott élethelyzetre? Ha már most nem támogat, akkor majd úgy fog, hogy alig lesz kettőtökre időtök?

Én nem szeretem a radikális dolgokat, nem mondanám, hogy azonnal költözz és vess véget ennek, de egyrészt jó lenne tudni mi változott benne, másrészt rendezni kéne mielőtt megérkezik a baba, mert csak mégjobban elfog fajulni. Az nem megoldás, hogy te társas magányban szenvedsz mellette.

Ha nem vehető rá változásra, terápiára, semmi hajlandóság benne érdemi változásra, akkor én ugyan maradnék a popómon még, de egy pszichológussal, perinatális tanácsadóval elkezdenék lélekben felkészülni arra, hogy ez a baba egyedül az én felelősségem lesz, egyedülálló anya leszek.

Ja hát nekem is kicsit olyan hiányos a story, hogy pontosan min vesztetek össze. Bár szinte lényegtelen szerintem, mert ahhoz elég komoly hibát kellett (volna?) elkövetned, hogy megbocsátható legyen a férjednek, hogy magára hagyta a terhes feleségét egy hónapig... Én tényleg kiállhatatlan voltam az első trimeszterben (lombikos vagyok, aztán terhesen vérezgettem, én is veszélyeztetett terhes lettem, sokat aggódtam, hogy elvetélek, na meg gondolom a hormonok is), sokat veszekedtünk, mindenbe belekötöttem, sokat is sírtam, mégse fordult meg a fejében, hogy elhagy, vagy hogy külön aludjunk. Mostmár 21 hetes vagyok, szerencsére normalizálódtak a dolgok.

Hát nálatok nem tudom így mi lesz a szülés után... Akkor majd még kevésbé leszel csinos, fitt, türelmes.

Biztos nincs szerető a képben?

Mindenesetre én megkérdezném tőle, hogy mi a terve, mert ha ezt így folytatjátok, gyerek után hamar válás lesz a vége. Úgyhogy ha válni szeretne, hajrá, ha meg nem akkor közösen próbáljátok meg rendbehozni a dolgokat, még ebben a maradék 3 hónapban, ha kell párterápiával.

Én ebben a sztoriban sehol nem látok szeretetteljes kapcsolatot.

12, mert nem tudsz olvasni. Hát együtt kávéznak reggel 🙃

13assal értek egyet. Kerek perec megkérdezném, mit akar. Mert babával még rosszabb lesz. Hozzám is rengeteg türelem kellett a hormonok miatt terhesen és utána is. Néha sajnáltam a férjem.😄

Nálatok nem látom, hogy lenne akar türelme, akár empátia. És nekem is az a gyanúm, más nőhöz megy, nem horgászni.

Ja, itt olvasom, hogy "Azt mondta nem megoldható a kapcsolat a részéről"...

Akkor passz. Sztem nem szabad erőltetni, ha valami folytán nem változtat a hozzáállásán. Sajnos semmibe vesz. Nem tudom, a gyerekhez hogy fog állni, azt senki még, de minden jót kívánok neked és sok erőt!

"A kakaót gondolom azért írta, mert kérdéses, hogy lehet-e kávét inni terhesen, bár én úgy tudom jó vérnyomás mellett egyet-egyet lehet."

Azért írta mert ő itt a legnagyobb kamukérdés gyártó és állandóan irreleváns részleteket oszt meg, hogy nehogy elmenjen másfelé a téma. Imádja nézni ahogy egymásnak ugranak emberek, de csak azon amin ő akarja. :D