Mit szoltatok hozzá,hogy a várt nem ellentéte született?

Azt nem tudom, milyen az anya-fia kapcsolat, mert ugye nőként nekem ebben nem volt részem anyámmal, és nekem két kicsi lányom született. De mielőtt terhes lettem volna az elsővel, a próbálkozás alatt én váltig állítottam, hogy nekem csakis fiam születhet. Mert a fiúk jobban kötődnek az anyjukhoz meg amúgy is egy fiú milyen vagány és két gyereket akartam (legalább), az meg mennyire jó, ha a nagytesó a fiú, a kicsi a lány. Amúgy nekem is mondták, hogy engem lányos anyának képzelnek el, akik tudták, hogy szeretnék babát, és én ezt egyszerűen nem tudtam hova tenni, sosem voltam egy túlzottan nőies jelenség.

Aztán az első trimeszteri UH-n az orvos tippelte, hogy lány lesz. Kicsit csalódott voltam, mert hát első gyerek, nekem is bátyám van, ne már, hogy a nagytesó legyen a lány. De pár nap alatt túllendültem rajta, mire megkaptam a Prena eredményét, hogy tényleg lány, már csak mint egy tény élt a fejemben, hogy jó, hát akkor ez van, lány, vissza már nem adjuk. Mire megszületett meg már eszembe sem jutott ezen morcogni, azóta meg el sem tudom képzelni, hogy fiam legyen. A második gyereknél konkrétan szurkoltam, hogy ő is lány legyen. A férjem szegény így járt, neki kicsit hiányzik, hogy legyen egy fia is, de több gyerek nem lesz, mert jézusom, ha azt hittem, hogy a fiúk a vagány és életrevaló gyerekek, akkor most megkaptam a leckém :D 4 és 1,5 évesek a csajok, és.. Szentséges. Ég. Előre féltem a fiúkat, akiket a közelükbe sodor majd az élet.

Hát #12, nálunk az anya-lánya kapcsolat pocsék, és nem azért, mert fiút akartam, mert beletörődtem és utána már elvoltunk. De ahogy nőtt egyre inkább olyan lett a személyisége, amit nem tudunk elviselni, úgyhogy ha nem lenne öccse akkor sem lenne jobb a kapcsolatunk.. A fiú amúgy nálunk sokkal inkább lányos, a lány meg fiús...

#10

14, ezért írtam, hogy nézőpont kérdése, amúgy szerintem is jobb az anya-lánya kapcsolat, mondom ezt úgy, hogy két nagyon anyás fiam van, akiket imádok.

De ettől még látom azt, hogy ez az anyásság csak kiskorban van meg, ahogy nőnek, úgy változik a dolog, egyrészt azért, mert a férfiak jellemzően kevésbé emocionálisak, közlékenyek, másrészt a társadalom ezt nem is "engedi", mert aki jóban van az anyjával, az " anyucipicifia". Tehát látom, hogy a nők eljárnak egxütt a kamasz-felnőtt lányukkal vásárolni vagy színházba vagy étterembe vagy gondolj ide, amit akarsz, de sokam csinálmak amolyan anya-lánya programokat, na most mikor látsz olyat, hogy a férfiak ilyen módon kapcsolódnak az anyjukhoz? A feleségük ki is akadna, ha az anyjukkal menne valahova helyettük, azt csak nekik lehet. De ugyanígy jellemzően a lányok/nők avatják be mindennapjaikba, pasiügyeikbe, főzésbe, gyereknevelésbe, mindenbe az anyjukat, a férfiak nem ilyenek jellemzően és ha ilyenek lennének is, azon is ki van általában akadva a feleségük, lásd a családi kapcsolat anyós-após rovatát.

Szóval érted, persze, 3 évesen lehet, hogy anyás lesz a fiad, de ez csak pár évig tart, ahogy idősödik, úgy fogod elveszíteni, míg a lányod mindig jobban fog hozzád kapcsolódni fizikailag és érzelmileg.

Illetve, ezen túl, mindenki jobban kapcsolódik a saját nemével, mert persze vannak fiúk, akikkel majd gyöngyöt fűzöl, meg van, akinek a lánya focizik, de na, nem ez a jellemző szintén. Ez olyan, mimthogy a férfiak inkább fiút akarnak, csak azt senki nem ítéli el, az rendben van, ha ők át akarják élmi a fiús dolgokat vele.

"Ezért felesleges előre képzelegni..nem is értem."

De ez nem egy olyan dolog, amit befolyásolni tudsz. Vágysz valamire és kész, nem tudsz rajta változtatni, csak mert az eszed azt mondja.