Akinek nehéz terhessége volt, hogy viselte lelkileg?

Nekem is így volt az elején. Ráadásul vetélésem volt előtte. Agyon paráztam magam. De a vizsgálatok alapján a babával mindig minden rendben volt. Aztán a 20.héten a 2.trimeszterire minden rendbejött.

Azóta másokon szenvedek🤣

Milyen problémák voltak pontosan?

Fizikailag es lelkileg is nehez volt.

Sokaig hanytam, aztan nagyon durvan vashianyos verszegeny lettem, vegig szedultem, hullott a hajam. Szo szerint ugy ereztem, hogy alig elek.

Az egesz terhesseg egy borzalom volt. Raadasul a 30.hettol a babam is alig akart mozogni, tobbszor megjartam a korhazat is emiatt.

De ugy kulonosebben nem volt oka, sose talaltak, szuletese utan is minden teljesen rendben van vele, de aggaszto volt.

Volt,hogy siman eltelt ugy 24 ora, hogy nem ereztem egyaltalan. Es egyebkent is naponta max 2-3 alkalommal mozdult meg, ez is keves amugy.

Hat, ket gyermeket terveztunk volna, de en ezt a terhesseg reszet tobbet nem akarom atelni😅

Első terhességem tökéletes volt, egészséges fiam lett.

Második terhességem vetélés.

A harmadik volt a problémás.

a 17.hétig 7x véreztem. Pihennem kelett volna, de akkor volt 2 éves a nagy, segítségem nem volt, így lehetetlen volt.

Már itt mindenen is aggódtam.

Aztán ez elmúlt, beütött a nyár. Alapból rosszul viselem, terhesen bele akartam halni.

Majd a 3.trimeszter maga volt a borzalom. 30.héten elkezdtek rendeződni a csontjaim alul. Fájt mennem. Erőm nem volt. 34.héten beilleszkedett, ott már azt mondták, bármikor szülhetek. Mégnehezebb volt mozognom, mennem.

38.héten benyögte a doki is, hogy beteg a baba. Összeomlottam.

Az egész terhességet tehernek éltem meg, rengeteget sírtam, hogy már nem is akarom ezt az egészet. De ez feltette az i-re a pontot. Onnan minden nap bőgtem, legyen ennek vége.

Végül 39+2-n megszültem egészségesen a lányom. Fizikailag megkönnyebbültem.

Viszont az első 3 hetünk is végig sírás volt. Nem tudtam kötődni hozzá, visszasírtam a csak a fiammal életem.

Eltellt 3 hét, átkattant valami. utána pedig azért sírtam, mert mennyire szeretem mind a kettőt, hogy lehettem ilyen?!

Mára 2,5 éves a kicsi.

A terhessegem elso harom honapjat vegighanytam, fogytam is, rettenetesen voltam. Utana kiderult, hogy lehet baj van a babaval, nem biztos, hogy velunk marad. Akkor meg azert nem elveztem az egeszet. 22 hetes voltam, mikor kiderult, hogy minden rendben, most 31 hetes vagyok. Most pedig azert nem elvezem annyira, mert mar ki vagyok kerekedve, mindenben akadalyoz a hasam, fizikailag eleg gyenge vagyok. Nem tetszik ez a bolond idojaras sem, itt nalunk (viharsarok) napok ota hol szakad az eso, hol sut a nap, hol a szel fuj. Es mi lesz meg augusztus kozepeig.🙄

Mindenkinek kellemes varandossagot kivanok.😁

Nálam voltak problémák az elején is, nagyon rosszul is voltam, kórházba is kerültem a végén mégis szerintem ilyen nyugodt még életemben nem voltam. Alapállapotomban elég stresszelős,szorongós típus vagyok, ezért furcsa is hogy pont akkor voltam kisimulva, pedig azért volt nem ment simán az egész, sőt a szülés is sürgősségi császár lett. Én sokkal rosszabbra számítottam, lehet hogy ezért még így is pozitív csalódás volt maga a terhesség.

Nekem sokkal megterhelőbb volt miután megszületett a baba, lelkileg is, fizikailag is.

A terhességem lombikból sikerült küzdelmek után. Nagyon nehezen jött össze így már ez a félelem rányomta a bélyeget az egészre. Aztán első genetikain elölfekvő méhlepény teljesen a méhszájon tapadt meg. Görcsök, vérzés, kórház folytonos félelem. Borzalmas volt, hogy próbáltunk pozitívak lenni, de mindig megijedtünk és féltünk mikor volt valami. Végén szintén kórház és pcs. Az is komplikációs volt.

Nagyon nehéz igen, de ha egy nap olyan, hogy nincs semmi baj akkor örülj kicsit. Nekünk ez segített amikor nagyon kivoltunk. Próbáld elterelni a figyelmed. Nekem az is segített. Ha van valami hobbid amit tudsz végezni csináld. Nekem az mikor tudott kattogni az agyam sokkal roszabb volt. Kitartást és hidd el amikor ott lesz a baba a kezedben az felemelő lesz.

A 6. héttől a 16. hétig kisebb megszakításokkal majdnem folyamatosan véreztem. 6. hét óta feküdnöm kell itthon. Közben állandó fertőzések, hólyaghurut, gomba, stb. Mellette hol görcsöltem, hol feszült a hasam, nagyon korán kezdtem keményedni. Állandóan szaladgáltam az orvoshoz, ügyeletre. Hányni nem hánytam, de minden más küzdelem volt, mindig azt mondták, reménykedjünk, de semmi nem biztos.

Nagyon nehezen viseltem, teljesen hipochonder lettem, ha épp nem volt bajom, akkor is találtam valamit. Egyedül vagyok naphosszakat, mert a férjem dolgozik, én meg nem kelhetek ki az ágyból. Most vagyok 24 hetes, olyan 20-22. hét óta kezdek kicsit nyugodtabb lenni. Nem tudom meddig tart ez, de szerintem neked is eljön majd ez a pont, ahogy egyre többet mozog, egyre jobban tudsz majd rá figyelni, barátkozni vele.

Kitartás!

Ja és a wc kérdés végig megkeserítette a napjaim. Az elején nem tudtam pisilni, hiába erőlködtem, elnyomta a méh. Most már a székrekedés okoz gondot.

Az sem segít, ha esetleg hormonpótlást kell kapnod. Én még mindig szedem az utrogestant, de pár hete a szájon át bevehetőről a hüvelyire váltottam. Azóta sokkal jobb és kiegyensúlyozottabb a kedélyállapotom.

Utolsó voltam