Nem nehéz titkolni az első trimeszterben a terhességet?

Nagyon nehéz volt, nem is ment.

Nagyon rosszul voltam egész nap. Munkahelyemen alig tudtam nyitvatartani a szemem minden nap egy kínszenvedés volt. Mellé olyan szinten fel voltam puffadva, hogy nem tudtam begombolni a nadrágom ha leültem... 7. Héten gyakorlatilag mindenkinél leesett, hogy terhes vagyok 😅 így értelmetlen lett a továbbiakban titkolnom... (igazság szerint csak az első UHt akartam megvárni, 7 hetesen mentem megállapításra utána amúgy is elmondtam volna)

Mind a 2 terhességem a 2.genetikai után mondtuk csak el, mikor már tudtuk a nemüket.

Az elsőnél 1 alkalom volt, ami "árulkodó" volt. Barát házaspárral mentünk strandolni és én minden medencébe belementem, kivéve a termálba. Ott leesett nekik, hogy mi a szitu, de nem adták tovább.

Ezt leszámítva nem volt olyan est, ami úgymond árulkodó lett volna.

Mindkét terhességem elején volt olyan, akinek már korán elmondtuk, de a többségnek nem. Pl. 2 hónapja lefoglalt hétvégénk volt egy baráti párossal, túrázásra, esti iszogatásra készültünk. Mivel nem szoktam kimaradni az iszogatásból, én nem voltam hajlandó össze-vissza hazudni. Utána cikibb lett volna elmondani, hogy mi a helyzet.

Vagy mondjuk a barátnőmékkel is jó előre le volt egyeztetve, hogy utazunk hozzájuk, de annyira rosszul voltam, hogy nem mertem elindulni. Neki sem akartam hazudni.

A munkahelyemen vannak veszélyes tevékenységek, ezeket első pillanattól nem csináltam, a főnökömnek szóltam "fű alatt", hogy nem munkát kerülök, csak ez van és a helyettesemnek.

Szóval szerintem a merev tagadás nem feltétlenül jó út minden esetben, de az első trimeszterben nem kürtöltük tele a világot a hírrel. Ha valaki telibe rákérdezett, elmondtam, szóval nem éreztem így megterhelőnek. Ha minden ilyen szituban hazudozni kezdek, az nehezebb lett volna nekem.

Eszembe sem jutott titkolni. Pozitív tesztnél bejelentettük a férjemmel.

Nem is tudtam volna,mert nagyon puffadtam és álomkóros voltam. Valamint nem ittam alkoholt (amúgy se iszok,de aznap volt az esküvőm,amikor 1.5 év várakozás után pozitív lett a tesztem. Tehát nem koccintottam senkivel. Férjem gyorsan elszaladt alkoholmentes pezsgőt venni 😀)

Nagyon sok múlik a helyzeten és az adott terhességtől. A munkahelyen a közeli munkatársakat leszámítva 6 hónapig nem tudták (jó okom volt rá). Utólag mondta az egyik kolléga, hogy szerencse, hogy nem voltam hányós, mert nehéz lett volna kidumálnom, hogy minden reggel másnapos vagyok :). Az első trimeszterben pár közeli rokont leszámítva senki másnak nem mondtuk el (okkal, nem babonából). Előfordult, hogy nyáron híg almafröccsöt iszogattam, mintha igazi lenne vagy hasonlók. Sokszor az alkoholfogyasztás/nem fogyasztás alapján szűrik le egyesek, hogy most terhes-e vagy sem. Rólam is indult már el úgy pletyka a munkahelyen, hogy egy adott helyzetben nem ittam, mert csak sör volt, amit nem szeretek.

Viszont aki nagyon hányós vagy veszélyeztetett az sokkal nehezebben titkolja. Egyik munkatársamnak hematóma miatt feküdnie kellett két hétig. Aztán vannak azok a helyzetek, amiket tényleg nehéz kidumálni vagy véletlenül kiderül. Én pl. mondtam az üzemorvosnak, aki nyitott ajtónál elkezdett hangosan gratulálni. Máig nem tudom, hogy a portásunk nem hallotta vagy csak megtartotta magának az infót.