Elegem van a terhességből?

Sziasztok! 39 hetes kismama vagyok, és nagyon nehezen viselem az utolsó időszakot. Alapvetően egy pörgős, vidám, mindent megoldok egyedül személy vagyok. Mostanra ebből úgy érzem semmi nem maradt. Egy romhalmaz vagyok. Normális fizikai állapotban kezdtem el a terhességem, de most egy porszívózástól kifulladok. Borzasztóan frusztrál, hogy segítséget kell kérnem alapvető dolgokhoz. A férjem hiába nyugtat és segít, teljesen haszontalannak érzem magam. Ahogy olvasom, hogy a többi kismama mennyi mindent csinál ennyi hetesen, csak még rosszabbul érzem magam.

Nem vagyok hiú, de a külsőm is sírásra késztet, ha tükörbe nézek. A legtöbb kismama a környezetemben kivirult, ragyog. Én csak dagadok és vizesedek. Az arcom teljesen eltorzult. A külsőm és a haszontalanságom miatt állandóan rossz kedvű, negatív és hisztis vagyok.

Nem ismerek magamra, nem tudom ha megszűnnek a terhességi tüneteim, visszatérek-e ahhoz, aki voltam.

Természetesen a kisbabám a legfontosabb, nagyon-nagyon várom már. Szeretném, ha egy normális, boldog anyukája lenne, nem pedig egy roncs.

A környezetemben nem tudom felhozni ezt a témát, mert megkapom hogy hálátlan, önző vagyok. Másnak sokkal nagyobb bajai vannak, mégse panaszkodik.

Köszönöm annak, aki elolvasta. A kérdésem, hogy akik hasonlóan voltak, szülés után sikerült normális állapotba visszakerülni? Mi segíthetne, hogy pozitívabb legyek? Ha magát a terhességet utálom, számítsak szülés utáni depresszióra is?

Kérlek ne bántsatok! Egészséges testtel és fejjel kezdtem neki a terhességnek, soha nem gondoltam volna, hogy ennyire megvisel majd a végére.

39 hetes kismama