Páromat semmi se hatja meg elegem van…le tud mindent egy oké val?mi tévő legyek?

Ő nem akart gyereket, csak a hozott társadalmi mintákat, elvárásokat követte.

Te szintén az elvárásoknak akarsz megfelelni, és még véletlenül sem szerepelt a másik a terveidben. Nem figyelted meg sose igazán. Nem beszélgettél vele érzésekről, szükségletekről. Csak felcsinálás szintig.

Egy cseppet sem tudtok kommunikálni, sosem tudtatok.

Két értelmes ember meg tudja beszélni az életét, a gyerekvállalást az internet idegen népe nélkül is.

Párterapeutához ballagjatok el szépen. Így is sanszos, hogy egyedülálló anyuka leszel, de legalább az életeteket le tudjátok kommunikálni olyan szinten, hogy ne a születendő gyerek nyomorodjon meg benne.

Apáknál általában később alakul ki a kötődés, később tudatosul náluk. Valakinél csak a szülőszobán. Remélem, nálatok is csak erről van szó.

Az én férjem nagyon félt bennünket, de megmondta, hogy ő nem tud úgy azonosulni, mint én, fogadjam el. 25. hét környékén kezdte el simogatni is, de nem jellemző...

Az én férjem sem tudott soha semmit mondani, csak mosolygott, de ettől függetlenül imádja a lányát.

Most azért fogod fel ezt ennyire drasztikusan, mert a hormonok dolgoznak benned, nyugodj meg. Neki ez még nem annyira kézzelfogható dolog.

A férfiak nagyrésze másképpem reagál, először is még nincs ott a kezében a gyerek,Te érzed,Te benned van,természetes ha hamarabb kötődsz a babához.

Nekünk 3 van mindegyiknél fokozatosan jött a lelkesedés,engem óvott,féltett,vigyázott Rám,miután Ő is érezte Őket már sokkal jobban lelkesedett. Mindegyik szülésnél bent akart lenni, és imádja a gyerekeit.

Van aki alapból nehezen mutatja az érzéseit,egy Apa pedig igazan akkor válik Apává ha megszületik a baba. Szerintem beszélgetnetek kéne.