Elegem van a terhességből?

Szia!

Nekem is elegem van mar mindenbol 34 hetes vagyok, nem hiztam sokat de a mozgas mar-mar alig megy…😃 sirni tudnek mindennap hogy mikor lesz mar vege es az eletbe tobbet nem csinalom ezt vegig az biztos! Mondjuk nekem mar a 3. Gyerek lesz, de ez a sok terhestunet ami tenyleg “terhes” volt az elejetol fogva, elegge kikeszitett testileg es lelkileg is.

Szules utan biztosan konnyebb lesz, most az is mar kozrejatszik,hogy minden kenyelmetlen mar meg mar varod,hogy minel elobb kibujjon a babad. ☺️

Szerintem nem feltetlenul fugg egybe a szulesutani depresszio , ezzel az allapottal amit most erzel.

Mar nem sok van hatra!! Kitartas ☺️

Én elejétől a végéig imádtam a terhességem, teljesen fitt voltam, jöttem-mentem, de én a 37. héten szültem! El sem tudom képzelni, mi mindenből maradtam ki így... :)

Szerintem teljesen normális ilyenkor, azaz terhesen és szülés után szinte bármi, amit egy kismama érez, hisz pörögnek a hormonok, és iszonyatosan sok változás megy végbe az életedben és a testedben is hirtelen.

Az a lényeg, hogy ha probléma van, akkor a neked megfelelő pillanatban őszintén beszélj erről a családoddal (párod, anyukád stb.), így neked is könnyebb túltenni magad a problémákon, és ők biztos észreveszik, ha igazán nagy baj (mondjuk depi) fenyeget.

Fel a fejjel, remélem a szülés után átlendülsz ezen, és nagyon boldog leszel! :)

Szerintem olyankor már mindenkinek terhes, csak van, aki nem mondja.

Én még nagyon sokáig szeretnék terhes lenni, mert csak 25 hetes vagyok, de őszintén, a 2.trimesztert se így képzeltem. Mást se hallani, csak hogy az a legjobb rész, minden szuper. Hát, nem mondanám.

Az elsőben semmi rosszullétem nem volt, viszont erősen veszélyeztetett, mindig rettegtem, hogy elveszítem. Ez tartott a 20.hétig. Utáltam, hogy nem sportolhatok, minden mozdulatot csak óvatosan, de a legrosszabb az állandó rettegés volt. 20hetesen a problémák megszűntek és elkezdtem végre élvezni. Nem sokáig, mert jött az állandó nyelőcső égés, ülve alvás és már a lábfejem se tudtam beletuszkolni a cipőbe. Elkezdődött a vizesedés és már időjárástól függetlenül úgy maradt, csak egyre rosszabb.

A hasam már most hatalmas, amit imádok, de azt nem annyira hogy a legegyszerűbb mozdulatoktól úgy érzem magam, mintha megmásztam volna az Everestet. Állandó társam az álomkór az eleje óta. Közben lakást felújítok, dolgozom stb. De soha semmire nincs időm. Tök kilátástalan tűnik, hogy kész lesz minden szülésre. Szóval remélem, még jó sokáig marad a babám a helyén, szeretek is terhes lenni, de nem bánnám, ha közben nem érezném úgy magam, mint egy Michelin baba.

Kitartást és könnyű szülést neked!

39 hetes terhes vagy, ez ilyen sajnos :D

De nyugi, jo lesz ez! Nincs sok hatra😊

Nem törvényszerű, hogy együtt jár a terhesség utálata a szülés utáni depresszióval.

Én az elejétől szenvedtem a terhességemmel, hányás, hasmenés, migrének, katéterezések, éjszakai reflux, aranyér, énkép torzulás, vizesedés... szóval minden volt.

Rettegtem, hogy ha megszületik a babám nem fogom szeretni, depressziós leszek. Mondjuk rengeteget beszélgettem a férjemmel a félelmeimről, mondtam neki, hogy ha depresszió gyanúsnak talál jelezze és keressünk szakembert.

De szülés után minden rossz érzés, gondolat eltűnt. Nem lettem depressziós.

Most 15 hónapos a kisfiam és az elejétől imádom az anyaságot.

S újra benne vagyok egy ugyanolyan sz*rnak induló terhességben :D

25 hetes vagyok.

Az elso trimeszterben rengeteget hanytam, fogytam is. Aztan mire veget ertek a rosszulletek, a hulye kombinalt teszt megijesztett minket (down kor magas kockazat) szoval mehettunk genetikai tanacsadasra ahol javasoltak az amniocentezist, ez volt februar kozepen. Marcius kozepen megvolt a mintavetel, onnan egy honap volt mire kiderult az eredmeny, szerencsere minden rendben van, egeszseges kislanyunk lesz. Ekkor mar 22 hetes terhes voltam, tehat nincs meg honapja, hogy megnyugodtunk, es megkonnyebbultunk.

A hasam kezd noni, kezd fajni a baba mozgolodasa, kifulladok, pedig fel eve meg egy gyarban dolgoztam 3 muszakban nehez fizikai munkat. Kifaradok az olyan egyszeru dolgoktol mint pl az oltozkodes es cipo felvetel, raadasul az agyam is kihagy. Ez az idojaras is megbolondit.

Nyilvan maradjon meg bent, fejlodjon, novekedjen, de szeretnek mar a vege fele jarni, orulnek neki ha holnap arra ebrednek, hogy mondjuk 37-38 hetes vagyok es mehetek szulni.😁

Mindannyiunknak kitartast kivanok, talaljuk meg azokat a dolgokat, amik elviselhetobbe teszik a hatralevo idot😊 kesobbre pedig konnyu szulest, gyors regeneralodast, es persze egeszseges babat is mindenkinek!❤️

Én a 36. héten az NST során könyörögtem az oevosnak, hogy mondja meg, mikor lehet már szülni, mert csak egy partra vetett bálna vagyok. Menni, hajolni, emelni nem tudtam, aludni vagy feküdni esélytelen volt. Mindenben a férjemre szorultam és ott volt mellettem a 3 éves lányom, aki nem járhatott oviba a covid miatt, és napi 24 órában velem akart játszani. Ilyen szempontból szerencsém volt, a baba fekvése miatt miatt mindenképp császár várt rám, és 2 héten belül meg ia csinálta a doki. A fiam 38 hét után akkora volt, mint egy 40 hetes csecssemő, így nem okoztam neki kárt. Egy hét után már mindent tudtam csinálni és mosolyogva barbiztam egyik oldalon, míg a másik kezemmel szoptattam a fiatal urat.

Ne aggódj, nem a babád nem szereted, csak te ia terhes vagy, nem állapotos. Sokkal jobb lesz hamarosan.

Az elsőnél semmi bajom nem volt, kivéve a vizesedést. Az utolsó hónapban megkeseritette az életemet. Éjszaka olyan fájdalmaim voltak állandóan a lábaimban, hogy nem tudtam aludni.

Most a másodiknál vannak napok amikor semmi bajom, 34 hetes várandósan füvetnyírok, takaritok, vasalok, kertetrendezek, de újra jön éjszakánként a vizesedés amit gyűlölök már. Leszakadnak a lábaim, bevannak eresedve(undoritó, már nézték is ultrahanggal a doki szerint nem is fog elmúlni), pedig csak 7 kiló van rajtam. Utálom már az egésszet, bár legalább most nem rakosgatja be a bordám alá a lábát és feszíti ki mint a lányunk az első terhességnél. Viszont ő annyira lent van és nyomja szét az alsó felemet, hogy sokszor fájdalmaim vannak ott lent.