Van olyan, aki a várandóssága alatt több hetet kórházban töltött úgy, hogy van otthon nagyobb gyerek?

Az elsőnél az utolsó 3 hetet szülésig.

Másodiknál szülés után húztam rá egy hetet, otthon várt a 3 éves.

A harmadiknál 2* voltam 2 különböző kórházban, egyszer 10 napot 25.héten és az utolsó 3 hetet szülésig. 5 és 3 éves várt otthon.

Őszintén írom.

Ha vállalsz többedik gyereket, akkor bizony fel kell tudni készülni a kórházi bent létre. Ez nem csak szülésre vonatkozik, hanem bármilyen betegségre is.

A legtöbb kórházban pedig kisgyerek látogatóba nem is mehet.

25 hetesen kerültem be egy tőlünk 120km-re lévő kórházba, mert olyan kellett, ahol van koraszülött osztály, de a közelebbiben nem volt hely. 10 hetet töltöttem ott, majd hazaengedtek mert covidos lettem. Pár nap múlva már tudtak fogadni a közelebbi kórházban negatív covid teszttel, ahol még 4 hetet töltöttem. Végül 39 hetesen császároztak meg, szerencsére egészségesen született a kislányunk.

Az 5 éves kisfiunk itthon volt, és az első 10 hétben nem tudták jönni minden nap, hisz nagyon messze voltam. Azt videótelefonálással éltük túl.

Nagyon rossz volt mindenkinek, de muszáj volt. 2 középidős vetélés(egy 20 hetes és egy 19 hetes) után nem akartunk kockáztatni, hogy extrém koraszülött lesz.

A kisfiunk imádja a húgát, de természetesen vannak felénk olyan reakciói, mintha minket büntetne a történtekért. Megértjük az érzéseit, és segítünk neki jól kezelni.

Én értem a probléma részét. Nem az, hogy ellesz-e apával, hanem nekünk nőknek iszonyat nehéz ez. Második trimeszterbe, de csak két hétig kerültem befekvésre, vérző hematóma miatt, ráadásul rossz időzítés volt, mert totál más városba öntött el a vér tőlünk 120 km-re. Ő akkor volt másfél éves. Hát mit ne mondjak… brutális rossz volt, minden nap sírtam. Tele kórterem, a videó hívás nem volt opció, sajnos. Kimenni nem mehettem csak WC-zuhany, látogatási tilalom volt influenza meg covid miatt, úgyhogy nem engedték be a látogatóim, engem pedig ki nem a társalgóba hozzájuk. Oda mehettek amúgy látogatók. 2x megengedték, hogy kimenjek picit a lányomhoz férjemhez, összetört arcot vágott, meg utána én is órákig rosszul voltam. Nálunk el volt az apjával amúgy, otthon maradt vele, vitte ide oda terelte a figyelmét, stb. Intézte, oltást is. Amúgy is szerencsére jól elvannak. Ettől még iszonyatos volt :( Én nagyon kikészültem ott és utána még heteken át ezzel voltak álmaim és rettegtem, hogy újra bekerülök, elég sokáig véreztem. Hogy lehet ezt jól bírni? Hatalmas kitartással, esetleg videóbeszélgetés, látogatás. Húzni a heteket. Én most leszek 32 hetes, őszintén remélem azóta is, hogy már nem lesz több kórház, viszont az elsőnél is 6 nap kórház volt, úgyhogy sajnos benne van a pakliba, nem dugom homokba a fejem, hogy lehet még bármi és távol leszünk egymástól. Vagy ha majd megszületik, és az egyikkel betegség miatt bekerülök, ilyesmi. Edzem a lelkem erre.:D

Császár lesz emiatt? Mikorra tervezik?

2 hónapot voltam bent szülés előtt, másfelet utána. Egy órányira volt a kórház, szülés előtt minden nap behozták a nagytesót (vagy a férjem vagy a szüleim). Szülés után viszont csak heti 2-3 alkalommal.

Akkor katasztrófának éltem meg, rettegtem, hogy egy életre tönkremegy a kapcsolatunk stb. Azóta rájöttem, hogy semmiség volt. Egyik gyermekünk súlyos betegsége miatt sokkal többet töltök távol a családtól, de ezt is túl éljük.

Nem egyszerű, de a leendő gyerek egészsége minden kényelmetlenséget megér és az otthon maradó testvér ügyesen alkalmazkodik. Nálunk időnként felemlegeti a nagytesó ezt az időszakot, de a pozitív dolgok maradtak meg benne (milyen társasokkal játszottunk, hogy mindig valami apró meglepit kapott, hogyan ünnepeltük a kórhazban a születésnapomat, milyen vicces póló volt a nődokimon egyik nap stb).