Tényleg ennyire rossz dolog lány gyereket szülni?
Jelenleg 35 hetes terhes vagyok első babánkat várjuk a férjemmel, egy gyönyörű kislányt. Volt egy veszteségem már akire nagyon sokat vártunk, de sajnos el kellett tőle búcsúzni.. ez miatt nagyon magam alatt voltam, így amikor kiderült, hogy újra várandós vagyok, újra reményt éreztünk. Mindegy volt nekünk, hogy fiú vagy lány, csak legyen vele minden rendben és a kezemben tarthassam 9 hónap múlva. Még az elején mindenki mondta:
"jaj de jó lesz, ha fiú lesz. "Fiúnak kell lennie!"
"Lányokkal nehéz..."
"Úgyis fiú lesz, muszáj annak lennie."
Eljött a 16. ultrahang ahol az orvos közölte, hogy fiút lát. Boldog voltam én is és a párom is. Úgy döntöttünk, hogy tartunk egy babaváró bulit ahol felfedjük a család előtt. Sokan úgy is készültek, hogy ajándékba kék cuccokat, fiús játékokat adtak..
Megjegyzem, hogy én mindig is lányos anyuka akartam lenni és a párom is végig azt érezte, hogy a csöppség lány lesz.
Lezajlott a buli, mindenki örült és oda vágták nekem folyamatosan, hogy: "na látod, tudtam én! Nem nem is lehetne más..." És a többi megjegyzés. Én azonban biztos voltam benne, hogy kéne még egy UH, mert érzem, hogy nem lehet fiam.. valahogy volt egy megérzésem..
Eljött a 20. UH. A második genetikai. Izgultam, hogy az én kis szépségemmel minden oké legyen. Az orvos megállapította, hogy mégis lányt hordok a szívem alatt, látja a méhét. Nem is lehettem volna boldogabb, az autóban haza felé sírtam a boldogságtól. Ám ekkor jött a fájdalom.. elmondtam a családnak, barátoknak, ismerősöknek, hogy mégis lány és ezek fogadtak: "ugye most viccelsz?"
"Ezt nem mondod komolyan??"
"Hát ezt jól be****tad"
"Biztos ez??"
"Én már nem hiszem el.. csak ha kijön"
Azóta sírva tudnék fakadni ugyanis folyamatosan azt kapom, hogy a lányok rosszabbak, hogy a lányok hisztisebbek, és kapom a sajnálkozó tekinteteket, hogy "ne aggódj talán a második hátha fiú lesz.."
Miért annyira rossz ha lányom születik és nem fiam?
Mi ez mostanában és miért kapom ezeket a megjegyzéseket? Annyira tud fájni... Ilyenkor össze szorul a szívem, hogy az én gyermekemet akkor nem is várja már a rokonság, ismerősök annyira? És hogy mi a francért kell röhögni, amint kiderül , hogy lány lesz. Kérlek mondjátok meg , hogy akit értek ilyen szavak amikor terhes volt akkor ti hogy kezeltétek?
Én ugyanis csak örülök, hogy egészséges kislányt hordok a szívem alatt a veszteség után...
válasza: válasza:Szia! Én 36 hetes vagyok, anyósom és apósom már a bejelentésnél biztos volt benne, hogy kisfiú, még el is nevezték....
Én éreztem, hogy kislány, de ők kizártnak tartották.
Kiderült, hogy valóban kislány, hatalmas döbbenet volt, azóta pedig minden találkozásnál elhangzik, hogy na majd a második biztos fiú lesz, annak kell lennie. Meg hogy hol lesz a fiús szoba? 🤣
Engem is zavar a dolog, mert úgy érzem, mintha kevesebbet érne egy kislány, de igyekszem nem figyelni ezekre a mondatokra. Egyébként örülnek neki, de gondolom a fiú lett volna az igazán nagy öröm.
Ez nekik probléma maximum, nekünk nem, nagyon várjuk a csöppséget! 😊
válasza:Le leszek pontozva, de en meg kislanyt szeretnek. A ferjemnek fia van az elozo kapcsolatabol, a batyjanak harom. A szuleinek igy van mar negy fiuunokaja. Nyilvan ok is orulnenek a lanynak, viszont nem miattuk akarom.
8 hetes vagyok, meg messze az ido, mire megtudjuk. De kislanyra vagyom.
válasza:
válasza:Szia
Csak hogy nem vagy egyedül.
Mikor terhes lettem anyósom reménykedett hogy lány lesz.
Mikor közöltük hogy fiú akkor iszonyu csalódás. Megszületett a fiam és még akkor is hordta haza a lány holmikat mert neki egyszer lesz lán, unokája.
Eljátoszotta hogy ő mennyire szereti a fiút egészen addig míg a másik unokája aki lány meg nem született(nem tőlem)
Én próbáltam külön vinni hogy ne kelljen a fiamnak azt látni hogy ő már csak (amugy is) egy fiú.
Aztán terhes lettem és kiderűlt hogy lány. Mindanom se kell hogy a fiamat leszarná és csak a lány a lényeg. Viszont bunkó voltam és totálisan elszeparálom tőle a lányt.
A fiamat már nem tudom mert ő meszerette még így is,de a lányomat már csak azért se fogja megkapni.
Ocsmány és undorító emberek vannak.
Én csak azt kívánom nekik amit én/mi kaptam tőlük.
válasza: válasza:Neked nagyon primitív ismerőseid, rokonaid vannak, akik ezt mondják. A lányom mindig is tök nyugis volt, szinte soha nem sírt (pl. 7 éves korában szülinapi buliban volt, mikor 1 órája már hazaért, véletlenül vettem észre, hogy az egyik ujja lila és be van dagadva, mint kiderült, el volt törve. Ő nem is szólt hogy fáj, mikor elesett a buliban, ott sem sírt, nem is szólt az ünnepelt anyjának sem, mert az semmiség.) A fiam pedig mindenért sírt, ha a legapróbb sérülés érte, már üvöltött. Hisztizni is sokkal többet hisztizett.
Azóta mondjuk a lányom kamasz, szóval most azért vele nehezebb, de ez a korszak miatt van, nem azért, mert lány. :)
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!