A terhesség miért áll folyamatos kínlódásból és szenvedésből?

Első 2 terhességemet észre sem vettem csak annyit hogy nő a hasam, imádtam.

Mivel a 3.közel volt a 40 hez egy vetélés után így ott stresszeltem ne legyen baj. Amikor a 25.hetet betöltöttem, akkor már ez is buli volt imádtam.

A szüléseim sem voltak rosszak szép emlék az egész, most lassan 45 évesen is válalnám.

Na akkor a sok anyahormontól boldogságban fetrengő nő után egy kis mikrorealizmust is kapsz. Én ugyanis rohadtul megértelek, kérdező.

A fiammal 6 hónapot okádtam végig, fekve kapaszkodva szédültem, nem tudtam elmenni a vécéig se sokszor. Kórhàzban is voltam miatta, mesterségesen kellett táplálniuk, mert a vizet is kihánytam. Ja és ikerterhességnek készült, ami a 12. héten azzal folytatódott, hogy az egyik magzat elhalt. Spontán ikerterhesség volt, gondolhatod milyen boldogok voltunk amikor a 9 hetes ultrahangon két kis színdobogás hallatszott, a genetikain pedig már csak egy.. Mindezt 2020 tavaszán, a covid kellős közepén. A főorvos benn tartott, mert olyan szinten sírtam miatta, hogy rettegett hogy kárt teszek magamban. Amikor abbahagytam a hányást (fogytam laza 17 kilót a 6 hónap alatt, hiába volt minden) akkor jött a vizesedés, a migrén és a gyomorsav. A szülést letudtam 4 vagy 5 óra alatt, semmi volt az egész, pedig tolták belém az oxytocint, mintha nem lenne holnap, a kisfiam maga köré tekerte a köldögzsinórt is, alig akart felsírni. Utána jött a szoptatás, ami ezerszer volt szarabb, mint a szülés, ugyanis olyan szinten fájt, hogy minden alkalommal, amikor már csak éreztem, hogy etetni kell, sírtam és hánytam a fájdalomtól. Nem, nem segít a technika, a pumpálás, a varázsfőzet, a ráolvasás. Végül persze kiderült a tejfehérje allergia, meg persze az anyatej nullasága is, mert a fejés során 45-60 percek alatt kemény 10-15 ml tej jött összesen a két mellemből. Egyébként mind a 20-30 alkalommal ugyanennyi volt (a rekord talán 17 ml volt), full mindegy milyen időintervallumban igyekeztem fejni és milyen technikával. A szoptatási tanácsadó se tudott többet kipréselni belőlem, hiába ittam napi 6 liter vizet meg ettem örökké.

Második terhességem, 10 hetes vagyok most. 4 hete vagyok itthon, folyamatosan hányok megint, most a változatosság kedvéért már epét is, tehát az oldalam annyira fáj, hogy üvölteni tudnék. Nem tudok egyedül elmenni a nyomorult postaládáig, a legnagyobb utam a wc-kanapé-kisterasz kör szokott lenni. Pedig most csak egy magzat van!

Imádom a kisfiamat, ő jelenti nekem a napfényt, ha nem lenne akkor üresnek éreznénk a világot a férjemmel. A szívem alatt növekvő kisbabát is szeretem már most, mert egy csoda, hogy minket választott és velünk fog felnőni. (Mert igenis ilyenkor anya és apa is születik, nem csak a baba.) Amikor hazajön a kisfiam a bölcsiből, rohan hozzám, hogy simogassa a pocakot, beszélgetünk a kistesóval, együtt hajtogatjuk neki a pelenkákat meg a kis ruhákat, mesélünk a könyvekből.

Azok nevezik áldott állapotnak akik 1: nem voltak olyan szinten rosszul, mint én is pl 2: akik annyira el vannak bolondulva a hormonoktól, hogy nem érdekli őket a rosszullét 3: akiknek marha nehezen sikerült teherbe esni.

Szedheted a B6 vitamint meg a gyömbéres citromos anyám kínját, ami használ is, ha a szervezeted rendesen termeli a HCG hormont. Nekem a labor szerint 4 terhességre való HCG van a véremben. Most ott tartunk, hogy ha még 1 kilót fogyok ( most tartok 4,5 mínusznál) akkor jön a kórház, mesterséges táplálás és a hányás elleni injekciók.

Szóval ja, nyilván irigylem akinek nem ilyen a terhessége, de mindig azt mondogatom magamban, hogy ez a gyerekvállalás legrosszabb része számomra, a szülést gyorsan letudom, aztán a szoptatás majd csak nem lesz olyan rossz, hiszen fekete öves fejőmester és tápszerkeverő vagyok, nincs az a kólika, ami ellenáll a pocakmasszázsomnak, stb. Az se izgat, hogy a 3 éves fiam éppen a dackorszakot éli, a semmiből veti magát a földre ha valamit nem lehet vagy nem úgy kell, ahogyan ő akarja (mert hát ki vagyok én, hogy az asztalhoz hívom enni, mikor a szennyestartóban sokkal finomabb a vajas kenyér) vagy elsírja magát a semmin. Ezt lehet kezelni, beszélgetünk sokat, megölelem, szeretem nagyon. De egy hónapokig tartó okádást nem tudsz kezelni, max reménykedsz hogy egyszer abbamarad.

16, köszönöm!

Sajnos sokan voltunk ezzel a kórházban. De legalább összejött egy király kis banda, azóta is összejárunk, trécselünk nagyokat, tapasztalatot cserélünk.

A pocsék terhesség helyett én mindig a full könnyű szülést szoktam felhozni, amikor valaki attól retteg. A barátnőmnek ma indítanak szülést, szegény nagyon fél, de minden nap elmondom neki, hogy figyi már, nem szabály 2 napig vajúdni, nézd mennyien letudjuk pár óra alatt, hidd el szuper lesz! Ezzel a mantrával már sikerült kihúzni pár embert a rettegő depiből.

Nyilván arra kell koncentrálni, ami jó. De ne akarjuk már kétszer porcukorba forgatni a tényeket, sajnos igenis vannak pocsék részei a dolgoknak. Anno anyám is azzal takarózott, hogy haj ő nem is tudta milyen nehéz a gyereknevelés bla bla bla. Konkrétan mindenki elmondta neki őszintén a tényeket, csak anyám nem volt képes befogadni ezt.

Én már nem nyígok emiatt, tudom mit vállaltam, tudom hogy nem csupa instagram poszt az élet meg vattacukor felhők lebegtetése. Csak aki leírja az igazat, azt gyorsan lehurrogják.

https://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__egyeb..

Nem volt még elég?