Több vallás miért ábrázolta a szenvedést folyamatos önkielégítéssel, ürítéssel és zabálással?

Vegyük például a zoroasztrianizmust (jelentős mértékben hatott a kereszténységre). A zoroasztriánus Poklot úgy ábrázolták régen, néhány vallási témájú festményen, mint a hely, ahol a lények folyamatosan, nagyon melegben, forróságban, megállás nélkül maszturbálnak, közvetlenül elélvezés után is, valamint folyamatosan ürítenek és folyamatosan, megállás nélkül enniük kell. Ez miért volt régen ez ennyire szörnyű? Nyilván a vallási tanítók, mágusok nem gondolták komolyan, hogy ott ez megy, pusztán az érzést szerették volna így illusztrálni és bemutatni. Úgy hitték, hogy a léleknek hasonló fájdalmakon kell például a magány miatt átmenni. De a fent említettek miért olyan nagy fájdalmak? A zoroasztrianizmusnak vannak szabályai a szexuális életre (például tilos a párunk/házastársunk megcsalása, az önkielégítés, a pornográfia, a homoszexualitás, az egy éjszakás kaland, a nemi erőszak, a nőkkel szembeni erőszak, a prostitúció, a nők kihasználása stb.) és főként az ezeket áthágókat ábrázolták folyamatos önkielégítés közepette.

A buddhizmusban is van egy hasonló létsík, mégpedig a préta birodalom, amelynek lakói a préták (vagy japánul gakik) sokkal nagyobb szenvedéseken mennek keresztül, mint az emberek. Hatalmas vágyat éreznek folyamatosan bizonyos dolgok felé. Például ételek iránt (őket gyakran ábrázolják rothadó, undorító külsővel, elhízott testalkattal és rendkívül vékony nyakkal), a szexualitás iránt (ők állítólag folyamatosan önkielégítést végeznek, a végén már nem is kívánják, viszont ennek ellenére is csinálniuk kell, mert olthatatlan a vágyuk), bizonyos tárgyak (mondjuk pénz) iránt stb. De ez megint, miért akkora szenvedés? Állítólag rossz energiát is hordoznak magukon. Azok válhatnak ilyenné, a negatív karmájuk miatt, akik előző életükben helytelen szexuális életű (házasságtörő, csalfa, prostituált, önkielégítésfüggő, illetve bizonyos théraváda hagyományokban homoszexuális), korrupt, gonosz, önző, hedonista ember volt.

A hellén és egyiptomi vallások aszketikus irányvonalaiban, mondjuk a püthagorasziban is voltak olyan elképzelések, miszerint az alvilágban a vétkes embereknek folyamatosan azt a tevékenységet kell tenniük, amiben vétkesek (például a torkosnak folyamatosan ennie kell).

Az ábrahámi vallások bizonyos irányvonalaiban is voltak ilyen elképzelések.

Miért olyan szörnyű dolog örökké, megállás nélkül maszturbálni, (állatiasan) zabálni, sz@rni stb.?