Hány éves kor felett kell elengedni a gyerekvállalást (férfinél és nõnél)?

Nem leszek sokak kedvence. Azért egy bizonyos kor felett már csak önzőségből szülnek az emberek. Bár van biológiai óra, ugyebár amikor az ember már nem termékeny, akkortól már nem kellene beültetésekkel meg ilyen marhaságokkal szórakozni. Ugyanakkor abba is bele kell gondolni, amit valaki már említett itt, hogy mekkora lesz a korkülönbség. Anyukám 32 évesen szült engem. Nem tűnik soknak, igaz? Viszont most én vagyok 32 és ő 64... hoppá, mindjárt nem úgy néz ki a dolog. Persze, mindenkinél egyéni, hogy milyen egészségi állapotuk van, meg nincs előírva, meddig fog élni, de még ha anyukám el is él 90 éves koráig, mi a garancia, hogy azokban az utolsó években már nem csak feküdni fog, vagy hogy emlékszik-e majd, vagy tud-e bármilyen módon az életemben részt venni? Reálisan szemlélve, nekem gondolnom kell arra, hogy egy 10 éven belül már lehet, hogy elveszítem az anyámat (főleg, hogy volt már infarktusa, szívbeteg, dohányzik), és nekem nem lesz részem abban a tapasztalatban, mint neki, hogy 64 éves létére a 83 éves anyukája még jelen van. Igen, mint mondtam, ez mindenkinél más, viszont a lehetőség nincs kizárva senkinél, hogy nem lesz éppen aktív még száz éves koráig, hogy egy későn vállalt gyereknek az életében - és persze az ő gyerekének az életében nagyszülőként - jelen legyen. Az élet kiszámíthatatlan, fiatalon is halnak meg anyukák, apukák is. De ettől még lehet(ne) felelősebben belegondolni abba, mi lesz majd hosszú évekkel később, és nem csak arra gondolni, hogy hú de én annyiranagyon akarok egy gyereket, hogy ezt még muszáj, akkor is, ha túl öreg vagyok. Anyum, ha még később vállalt volna, mondjuk negyven évesen, nem biztos, hogy tudott volna úgy bánni velem, ahogy kellett volna. Így is voltak gondjaink. Szóval a lényeg, hogy az embernek legyen elég önkritikája, és ne csak a saját érzései alapján hozza meg ezt a döntést, mérlegeljen mindent. Mondjuk elnézve, milyen felelőtlenül vállalnak fiatalok is gyereket, úgy gondolom, túl sokat várok... kevés olyan pár van, aki kifejezetten előre tervez családalapításról, és ez már alapból bajos...

Én sosem akartam gyereket, és ha ez változna, akkor sem vállalok már. Legfelejebb is csak örökbefogadás jöhet szóba, ha úgy van. Egy férfinél nem tudom, ez mennyire befolyásoló, de nyilván ott is megvan ugyanez a dolog, hogy azért jó, ha sokáig részese tud lenni a gyerekei, unokái életének. Szóval azt mondanám, 35ig bezárólag mindkét félnek meg kell(ene) hoznia a döntést. De nőnél lehet, hogy inkább 30ra tenném. (Fontos megjegyezni, első gyerekről beszélek. Ahol volt már több, ott azért kicsit más a helyzet. Ott a szülők elvesztése után is lesz a gyereknek egy család, amire számíthat, támaszkodhat.)

Ez a véleményem, nem egyetemes igazság, de én akkor is ezt látom logikusnak és jónak. Beismerni, hogy valamihez már túl öreg vagy... nincs abban semmi. El kell fogadni. Ahogy egy 70 éves se vesz magának már kölyökkutyát, úgy az embernek a gyerekvállalást is komolyabban kellene venni.