12.heti genetikai UH-tól mennyire aggódtatok?

Én a 12. hétnél még nem aggódtam, addig nem is éltem magam bele. Utána, mikor már betöltötte a 23-24. hetet, sokkal rosszabb volt számomra tudni, hogyha most megszületik, akkor már velünk marad, nagy valószínűség szerint még maradandó károsodással. Nekem ez nagyobb félelmem, minthogy elvetélek vagy egyáltalán nem lesz gyerekem.

Most a 36. hét után megint kevésbé aggódom.

Az elsősnél is izgultam és most a másodiknál is izgulok. Majdcsak 2hét múlva lesz, de úgy érzem sosem jön el. Az elsőnél is ezt éreztem és már 2éves a lányom... 😅

Én valahogy nyugodtabb voltam, amikor már előrébb jártam a terhességnél és éreztem a baba mozgását. Viszont azóta meg gyerekes körökben mozgok, sok-sok rossz hírt hallottam már. Lehet jobban fogok izgulni most a másodiknál emiatt.

Én egyáltalán nem izgultam…persze hall az ember mindenféle cifraságot innen-onnan, viszont én úgy gondoltam erre az UH-ra, mint egy élményre, hogy újra láthatom a babócát, látom ahogy dolgozik, jár keze-lába:)

Ilyenkor már megtudjuk azt is, hogy ki ő, mi ő szóval elvittem magammal a férjemet is mozizni, hogy együtt tudjuk meg kisfiút vagy kislányt várunk:D

Nyilván tudom, hogy egy nagyon fontos vizsgálatról van szó, de mégis pozitívan igyekeztem hozzáállni, semmi rosszra nem gondoltam előtte.