Nem merem megkérdezni a baba nemét, volt így valaki?
Van már egy gyermekem. Most direkt nem is akarom leírni, hogy milyen nemű. Amikor a masodik megfogant, úgy ereztem nem fogom megkérdezni, mert teljesen mindegy csak egészséges legyen.. most 18.hétben járok, és mindenki hülyének néz, hogy nem kérdezem meg. Van aki rendesen nekem esik, hogy milyen butaság már ez. De eddig tényleg úgy éreztem, hogy mindegy. Aztán ahogy mondogatják, kérdezgetik azon kezdtem agyalni, hogy kicsit talán az is bennem van, mivel 100%, hogy több gyerek nem lesz, hogy hú vajon örülni fogok-e annak amit mondanak. Egyszer erre vágynék ugyanis jobban, másszor másra. Mert az egynemüek is milyen aranyosak, talán jobban eljátszanak (bár köztük 5 év lesz, úgyhogy közel sem biztos) de tény, hogy igazából meg is szoktam már őt, aki először született, szóval tökre nem bánnám ha egyforma nemüek lennének..de akkor meg eszembe jut, hogy de akkor meg nem tapasztalom meg a másik oldalt..és hogy idővel nem bánnám-e. Tudom, hogy hülyeség mert már úgyis megvan, az első pillanatban eldőlt mi lesz, és ez csak egy kész tény ami így is úgy is megvan már csak ha nem most, akkor később tudom meg..
mondjuk túl is szeretnék lenni előbb a második genetikai uh-on, szóval lehet a para is bennem van, hogy előbb tényleg legalabb elméletbe legyen minden rendben.
De minden esetre úgy erzem sokan rendesen megbotránkoznak rajta, hogy nem kérdezem meg. Volt így valaki?
válasza:
válasza:Ne foglalkozz másokkal.
Én sem akartam tudni, gondoltuk legyen meglepi, de anyukám és a nővérem is bejottek a 12 hetes UH-ra. Mire kimondotam volna hogy nem akarom tudni, már kimondta az orvos.
Köszi a válaszokat!💕
Hú szegény második… na ez nagyon rossz.. nekem is próbálkozott volna a húgom, de hál Isten nem tudott velem jönni az eddigi vizsgálatokra senki sem.
válasza:Normális amit érzel, úgy csináld ahogy neked megfelel, nem kell mások véleményével foglalkozni.
Mindenki máshogy éli meg, dolgozza fel az anyaságot.
Nekem esélyem se lett volna titokban tartani, mert egyből a 12. heti UH-n mondta az orvos, hogy fiú. És minden egyes vizsgálatnál másik orvosok is egyből kérdezték tudjuk-e a nemét mert amúgy fiú. :)
De én nem is bírtam volna ki, én akartam tudni. Nekem jó volt hogy fejben tudtam készülni a terhesség alatt, mert inkább a kislány felé húzott a szívünk, így viszont mire megszületett segített ráállítani magam a fiús anyaság gondolatára. Ugyanúgy örültünk neki, de kicsit meggyászoltam a lányos anyaságom, mert több gyerekünk nem lesz. És sok lányos dolgot szerettem volna anyaként csinálni, átélni, amit így nem tudok már soha. De cserébe kerestem olyan fiús dolgokat, amik tudnak engem is lelkesíteni, mert sokat nem tudok a fiúk neveléséről, a mi családunkban nem volt sok.
válasza:Ha nem szeretnéd tudni a születéséig, az is teljesen rendben van, nincs ezzel semmi gond, nem te vagy az egyedüli, aki így dönt, és szerintem abszolút meg lehet érteni.
Mondjuk ha van benned izgalom amiatt, hogy esetleg kicsit csalódnál, amikor kiderül, hogy melyik nem, akkor ez amellett szól, hogy derüljön ki a genetikain, és akkor több időd lesz ráhangolódni, megbarátkozni a gondolattal (mondjuk ez normál esetben azért egész hamar sikerül :) ).
Én is úgy indultam neki az UH-nak, hogy tökéletesen mindegy, hogy fiú vagy lány, legyen egészséges, és bármelyikkel boldog leszek. Akkor jöttem rá, hogy valószínűleg a szívem mélyén jobban húztam a kisfiú felé, amikor végül kiderült, hogy kislány, és ekkor volt bennem egy olyan halvány érzés, hogy "ó, pedig azt hittem, hogy kisfiú", de nem csalódottságnak mondanám. Aztán eltelt egy kis idő, teljesen áthangoltam magam, és most már annyira örülök neki, hogy kislány, hogy mást el sem tudok képzelni. :)
válasza:Azt mondod egyszer erre vágysz, egyszer arra vágysz.
Hidd el ha megtudod majd a nemét akár szüléskor hidd el, hogy azt fogod érezni mindig őrá vágytál.
Másokkal meg ne foglalkozz. Az égvilágon semmi közük a gyereked neméhez.
válasza:4,
Lehet majd lányos nagymama leszel, és majd kárpótol.
Köszi mindenkinek!
Egyébként képzeljétek az elsőnél mi is mást vártunk/képzeltünk el magunknak.. akkor azt hittem bele fogok betegedni ha a 2.is ugyanolyan nemű lesz. De már terhesség alatt is nagyon megbarátkoztam a gondolattal, és hát aztán meg megláttam és egyből imádtam. Mai napig oda vagyok érte, talán ezért is van bennem, hogy nem bánnám ha még egy ugyanolyan nemü lenne. De mivel valaha masra vágytam… Hát nem tudom🤪😅🙃
számomra az ad biztonságot hogy ha egyrészről amennyire csak rudok megbizonyosodok rola hogy minden rendben, másrészrol pont az amit írtatok, hogy ha megszületik teljesen mindegy lesz mert mindenképp nagyon fogom szeretni az első perctől! Ezért is nem szeretném elöre tudni valószínűleg, mert most tébyleg azt érzem mindkettőnek tudnék örülni, és a talasztalatombol rudom is hogy mikor már kint lesz, valóban így fogom érezni.
válasza:Mi az elsőnél nem kérdeztük meg (illetve a férjem nem akarta tudni, ezért én sem kérdeztem rá) Valahogy a terhesség vége felé teljesen beleéltem magam, hogy fiú-lány lett :)
A másodiknál mondtam, hogy mindenképpen megkérdezem.
Senki nem akadékoskodott ezen szerencsére
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!