Hogy csináljam, hogy ne érezzem magam magányosnak amíg megszületik a baba? (Igaziból azt akartam megkérdezni, hogy E/2-ben hogy bírtátok, de nem engedi a kérdést kiírni).
Én június eleje óta vagyok szabin. (Igen, kemény 5 napja, amiből 2 hétvége volt), és már most tök magányosnak érzem magam (a férjemnek ma csapatépítője van).
Beszéltem ma több emberrel, nagymamámnál voltam délután fél 3-ig és sütöttünk-főztünk-takarítottunk.
Utána a keresztmamámmal beszélgettem egy órát.
Intéztem ügyeket, ami alatt három különböző emberrel beszéltem.
És a szomszéd is elkapott kb. 30-40 percre.
De ezek a beszélgetések nem olyanok, mint a kollégákkal. A nagymamám és köztem van vagy 60-65 év, a keresztmamám nagyon cuki, de 80 éves. A szomszéd nőt meg jóformán nem ismerem, elbájcsevegek vele, de értelmes mély beszélgetést nem folytatok vele, hanem inkább csak elütöm az időt.
A barátaim napközben mind dolgoznak, őket nem tudom hívogatni, hogy ugyan beszélgessünk már egy-két órát.
Ti hogy bírtátok ki, hogy nem folytathattatok értelmes beszélgetést amíg megszületett a gyerek (sőt, gondolom utána sem).
válasza:Nrm folytatok ertelmes beszelgetest egy jo ideje,max a suliban a nagylanyom tanitonenijevel
13 honapos a fiam..
Komolyan neha beallok a tukorbe,hogy ertelmes arcot lassak🤣
Az a megvaltas amikor a ferjek hazajon a munkabol.
válasza:Huhuuuu akkor mi lesz, ha meg lesz a baba 😅
Én amúgy élveztem, hogy végre kicsit csak magam lehetek, töltődhetek, sorozatozhatok, addig aludhatok amíg akarok.
Igaz 2 hétig tartott, 38.hétig dolgoztam.
Aztán amint meglett a babám, az elején még ujdonság volt, jöttek, látogattak. Aztán szépen le is szartak. Úgy majdnem mindenki...
Na én most, szülés után 1 évvel érzem maganyosnak magam. De rohadtul.
válasza: válasza:#2 Mondjuk nekem sem lesz hosszú, holnap lesz a betöltött 37. hét.
Sajnos tovább nem tudtam dolgozni, mert nálunk nagyon nehéz átadni a munkát, ha te kezdted el. Nem akarták vállalni a kockázatot, hogy megindul a szülés a 38. héten és nem tudom befejezni, amit elkezdtem.
De azt látom, hogy ez az otthon ülök nem az én műfajom lesz. Főleg, ha egy év után rosszabb ;)
válasza: válasza:11 hetes vagyok, 1 hónapja vagyok itthon. Nekem is fura volt eleinte. Amikor a kollégák pihenő naposok, szoktunk beszélni telón 1-2 óra hosszát. Már egy hete nem beszéltem senkivel a boltosokon kívül 😅
Nekem nem okoz gondot,bár társas lény vagyok, az utóbbi években elég antiszociális lettem. Elvagyok a kutyáimmal, van egy nagy fiam is. Én is szoktam várni a férjem. A fiamnál rosszabb volt. Alig vártam, hogy le teljen a 2 év és mehessek emberek közé. Szerintem ez most nem így lesz. Persze kell az értelmes, felnőtt kommunikáció is. Majd meglátjuk.
válasza:Szerintem értelmes, építő könyvek olvasása is jót tesz. Tudom, hogy nem helyettesíti a társaságot. De legalább épülsz. Nekem az ima sokat segít, és most senki ne ugorjon nekem, mert nem kezdek igehirdetésbe. 🙂
Valamit jó, ha kitalálsz, ami esetleg hobbid is lehet később, amitől nem érzed magad annyira magányosnak.
válasza:Őszintén? Ez nem fog változni a baba születésével, sőt... rosszabb lesz, mert még a mamával sem foglalhatod le magad egy napra, hisz alkalmazkodni kell a babádhoz. Majd egy év múlva beszélgessünk. :D
36 hetesen mentem táppénzre vezető pozícióból tervezetten, pont azért amit írtál. Legyen időm átadni a munkát és ha gond lenne is jó eséllyel még elérnek pár hétig. Az első 2 hét nagyon fura volt, nem éreztem jól magam a bőrömben. Aztán ráhúztam még hármat (41+1-en született a kislányom), azokat már jól viseltem. Pakolásztam, főztem, sokat pihentem, sorozatoztam. Alig aludtam már éjjel és gyorsan el is fáradtam mindentől, így őszintén jól esett, hogy már nem kell dolgozni menni. A várakozás borított inkább ki, hogy nem tudtam, hogy holnaptól leszünk már kis család, vagy majd csak két hét múlva.
Azóta viszont... Most egy éves a kislányom és néha úgy érzem, hogy megőrülök itthon! Nem nyomkodom mellette a telefonom, nem nézek mellette egésznap sorozatot, ha akarnék sem tudnék több órás beszélgetést folytatni a feje felett valakivel. Szóval én mostanában érzem magam nagyon magányosnak. Hiába találkozunk más anyukákkal olykor, nekem az bájcsevely, nem kapcsol ki és így nem is esik annyira jól. Hiányzik az, hogy gondolkozni kelljen, beszélni, beszélgetni, ami a munkahelyemen megvolt. Ugyanakkor ha belegondolok, hogy visszamehetnék dolgozni akár, akkor kiborulok, hogy olyan pici még a kislányom, nem akarom bölcsibe adni... :D Szóval fel van adva a lecke. :D
A poén, hogy tervezünk mégegy gyereket, de én őszintén nem tudom hogy lehet ép elmével bírni, így lehet megszakítom az itthonlétemet majd előtte néhány évre.
válasza:Beállok én is a sorba, károgásnak hangzik a Te nézőpontodból, tudom, de most még egész jó helyzetben vagy, mert tudsz dolgokat csinálni és felnőttekkel beszélni nyugiban, és a magad tempójában(!!!) csinálni dolgokat.
Na ezt elfelejtheted évekre a gyerek után. Az enyém 1.5 éves, most kezdte a bölcsit. Életem leges-legdurvább 1.5 éve volt. Segítség nuku a férjemen kívül, kólika, nem alvás, állandó nyűgösség, amit csak a szigorúbb napirend tartott kordában.
Mikor jobb lett, úgy 14 hósan, külföldre költöztünk, azóta tombol a dackorszak.
Most hogy délelőttönként bölcsiben van, végre ki tudok normálisan, a saját tempómban takarítani, be tudok nyugodtan vásárolni, és, úristen, vannak felnőtt gondolataim.
A te nézőpontodból most biztos egy hülye megzakkant anyaszörny vagyok, pedig nem. Tényleg rohadt nehéz, és sokszor nehezebb, ahogy idősödnek és lesz saját akaratuk.
Csináld most azt, amit szeretsz, amit élvezel, legyen énidőd! Beszélgess akikkel tudsz, csináld a gyerekszobát. Lehet legközelebb csak nyugdíjas korodban lesz ilyen nyugis időszakod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!