Aki végighányta a 2. vagy esetleg 3. terhességét/nagyon rosszul volt, hogy oldotta meg a nagyobb gyerekkel, pihenés nélkül?

Kérj segítséget, vagy sétáljatok nagyokat. Nekem a séta sokat segített az émelygésben. De túl kell élni. Egyszer vége lesz.

Nekem a második sokkal nehezebb volt. De muszáj csinálni, nincs olyan opció, hogy nem kelsz fel. Sok passzívabb játék, mese, rajzolás.

A férjem sokat segített. De amúgy nem tudom, valahogy túléltük, nagy küzdelmesen, de nagyon nehéz volt és gyűlöltem minden percét. Pedig az elsőnél szerettem terhes lenni, másodszorra viszont tényleg tehernek éltem meg. Szerencsére ez a babára már nem igaz, és a nagyobb gyerek is jól elfogadta (pedig alig több, mint 2 év van köztük, pont a dackorszak közepébe született a kicsi, de elég jól kezeli mindenki a helyzetet).

Én egész nap hánytam, de este volt a legrosszabb, akkor a férjem szerencsére sokat tudott segíteni. Rendszeresen hánytam, amíg ő fürdetett. Volt, hogy nem volt itthon és átvittem a wc mellé a pelenkázó lapot, és ott öltöztettem, időnként félrehajolva hányni. Napközben odahordtam magunk mellé egy rakat játékot, könyvet, elfeküdtem a habtapin és vártam, hogy jobb legyen. 14. hétig tartott, de ilyen durva tünetekkel sem emlékszem rosszabbra, mint az első terhességemnél. Itt legalább napközben nem kellett dolgozni (vagyis hát más fekve mesét olvasni és elmosni a cumisüveget időnként, mint meetinget tartani miközben majd elhányod magad). Uhh, meg utazni haza a buszon. Nekem az volt szörnyű az első babával. Zacskóba hánytam a buszon. Na ilyenek pl. nem voltak legalább a másodikkal. :)