Hogyan bírtátok ki azt az időszakot?

Akkor én vagyok a kakukkmadár, én nem éreztem semmit. Amúgy meg ki kell bírni. Ha ennyi önfegyelmed sincs, nem tudom, egy ordító gyerekkel mit kezdesz majd. Hiába mész előbb, nem látnak semmit. Én pontosan 7 hetesen voltam.

-a bunkó hármas.

11#-es én is izgultam,hogy minden rendbe legyen annak ellenére,hogy van önfegyelmem és türelmem is az ordító kislányomhoz. :D Attól még,hogy az ember tudja,hogy semmit sem tud befolyásolni ezzel kapcsolatban azèrt még izgulhat. Nem írta amúgy,hogy egész nap ezen kattog.

6# vagyok.

Én nagyon féltem és nagyon hosszú időnek tűnt. Okt. 28án lett pozitív a tesztem, és a dokim azt mondta, menjek csak nov 19én, addigra lesz szivhang, ne bolygassuk ultrahanggal addig a babát, ha nincs panaszom.

Egy évvel előtte volt egy üres petezsakom, aminek küret lett a vége, és már 1,5 éve vártunk a babára, ez okból féltem, hogy mi van, ha most sem fejlődik majd rendesen, nem is mertem beleelni magam.... Szóval nehéz volt kivarni.

Ráadásul itthon voltam, nem dolgoztam, szóval igyekeztem a házimunkávak, tévével elterelni a gondolataimat, olvastam könyveket, cseteltem a barátaimmal.

Én a 14-16. hétig nem éltem bele magam, így aránylag könnyen viseltem (több orvos megkérdezte, hogy tervezett baba-e).

Most a második trimeszter szerintem rosszabb, az elsőnél mindig arra gondoltam, hogyha gáz van elvetetem, de most folyton azon aggódom, hogy csak ne legyen valami baja, ne legyen koraszülött, számolom vissza a heteket, amitől már nagy eséllyel jól lesz, ha korábban jön, akkor is.