Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Terhesség » Veletek esetleg volt olyan,...

Veletek esetleg volt olyan, hogy nagyon vártátok a babát, és amikor terhesek lettetek elkezdtétek utálni az egészet?

Figyelt kérdés

Olvastam egy ilyen kérdést, és nem tudom, hogy ez igazi érzés, vagy csak a hormonok dolgozhattak az anyuka szervezetében :(

Ez normális érzés?


2023. márc. 4. 16:31
1 2
 11/19 anonim ***** válasza:
100%
Első terhességem egy álom volt, imádtam minden percét. A második pokoli volt, utáltam, mert akadályozott abban, hogy úgy foglalkozzak a gyerekemmel, ahogy szeretnék. Nem is leszek többet terhes. Akármennyire nem könnyű két kicsivel, mindig arra gondolok, hogy de legalább már nem vagyok terhes, hurrá!
2023. márc. 5. 07:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/19 A kérdező kommentje:

10-es köszönöm a biztatást, igazad van :)

Ettől függetlenül (jó esetben) az anyuka imádja a gyerekét.

2023. márc. 5. 10:11
 13/19 A kérdező kommentje:
Illetve még annyi, hogy gratulálok a babákhoz! Mikor érkeznek? :)
2023. márc. 5. 10:15
 14/19 anonim ***** válasza:
100%
4es vagyok. Megérte, persze, annyira, hogy utána elég rövid idővel jött is a következő. Ott a terhesség alatt már csak a vége felé volt rossz, mert plusz 1 kicsivel nagyon nehéz volt szaladgálni, de sokkal örömtelibbnek éreztem az egészet - rosszullétek sem voltak. A 2 gyerekemért meg bármikor újra csinálnám az egészet, (bár persze jobb volna, ha 9 hónap helyett csak szülni mennék be. 😅)
2023. márc. 5. 10:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/19 A kérdező kommentje:

Egyébként most nem tudom, de nagyon divat lett ez a szöveg, hogy "ha tudtam volna, mivel jár az anyaság, akkor biztos, hogy nem vállaltam volna gyereket."

De akik ezt mondják, azok milyennek hitték a gyereknevelést? Szerintem biztos tudhatták (jó esetben) hogy egy babának/kisgyereknek nem csak abból áll a napja, hogy gügyög, mosolyog, meg nevet..

Valaki közületek, aki válaszolt, érezte esetleg hogy nem neki való a gyereknevelés?

Én is ettől a gondolattól félek a legjobban :((

2023. márc. 5. 15:44
 16/19 anonim ***** válasza:
0%
Én azt érzem, hogy te szeretnél fröcsögni az anyákon. Azon hogy a terhességet elkezdték utálni, mert nehéz volt. Vagy éppen azon, hogy a kezdeti nehézségek miatt sokan meggondolatlan kijelentést tesznek. Állj le.
2023. márc. 5. 18:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/19 anonim ***** válasza:
100%

Én a terhességem minden percét gyűlöltem. Pedig akartuk a babát és egy vetélés után jött össze.

De nagyon megkínzott, végig hánytam, ment a hasam, idegbecsípődéseim voltak, vizesedtem.

Csak túl akartam lenni végre rajta. Szinte soha nem simogattam a hasamat, alig beszéltem a magzathoz.


Nagyon féltem is közben, hogy ez a sok negatív gondolat majd esetleg depresszióba csap át, ha kijön, vagy nem fogom szeretni.

Főleg, hogy a vajúdás és a szülés is rossz volt.


De szerencsére nem estem depresszióba, lassan egy hónapos a kisfiam és minden, egy újszülőttel járó nehézség ellenére is örömmel gondozóm, szeretgetem. Tényleg jobb kint, mint bent :)

2023. márc. 5. 18:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/19 anonim ***** válasza:
100%
Szerintem fontos, hogy a kevésbé jó dolgokat is megéljük. Most 20 hetes vagyok, az első 18 hétben végighánytam. Voltak rohamszerű hányásaim is, amikor már sírtam a wcben a földön ülve. Ez nem volt könnyű időszak, és igen, néha átfutott az agyamon, hogy én ezt nem akarom. Mert borzalmasan nehéz volt. Persze, most már hogy sokkal jobban vagyok, könnyebb a jó dolgokra koncentrálni. De szerintem nem ördögtől való az, hogy elismerjük, néha nagyon nehéz. Vannak szerencsések, akiknek tényleg álomszerű az egész, de nem mindenkinek jut ez. És ez természetesen igaz a későbbiekre is, mert szerintem a világ legnehezebb dolga gyereket szülni és nevelni. Mindezzel együtt nagyon várom a kisfiam és hálás vagyok érte már most, de azért ha a tesót tervezzük majd, biztosan mérlegelni fogom, hogy egy gyerek mellett végig tudnám e újra csinálni az első 18 hetet.
2023. márc. 5. 18:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/19 anonim ***** válasza:
40%

Én nem gondoltam bele, hogy mennyi lemondással jár a gyereknevelés. Mármint.. úgy komolyan nem.


Jó, persze mondták, sokszor.. magát a mondatot értettem is, felfogtam, hogy szóltak, stb.


De.. annyira-annyira nagyon szerettem volna a babát és nagyon nehezen is jött össze, szoval, nekem volt időm egymillió alkalommal megígérni, hogy ha végre összejön akkor hu, én ilyen meg olyan szuper anya leszek.


Meg bizony láttam a fárasztó rokonokat, barátnőket akiknek volt gyerek és megfogadtam, hogy bezzeg én majd nem passzolom le anyámnak. Hát mi már egy család leszünk és szeretni imádni fogjuk minden másodpercet. És az lesz végre a legszebb-legidillibb csodálatosabb életszakasz az életemben amikor majd megszulok.. ha megfogan...


ES NEM IGY LETT.


Fárasztó volt és igen hamar frusztrált lettem. Engem mellbe vágott, hogy mindig 100% jelenlét kell az elején és, hogy bizony uncsi otthon a gyerekkel... hogy ha akarok se érek oda sehova mert őfelsége nehéz eset.. aztán jött a szeparacios szorongás.. amikor még a budira se mehetsz el.. amikor a fürdés nappal luxus.. amikor azt eszed amit találsz.. és akkor amikor éppen van 10mp-ed..


persze én vagyok a nyomi. láttam másnak könnyen megy. nekem nehezen ment és utáltam k.-ra. szóval

"Szerintem biztos tudhatták (jó esetben) hogy egy babának/kisgyereknek nem csak abból áll a napja, hogy gügyög, mosolyog, meg nevet.."


hello szia.. én nem tudtam. vagy nem akartam tudni.

2023. márc. 5. 20:32
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!