Veletek esetleg volt olyan, hogy nagyon vártátok a babát, és amikor terhesek lettetek elkezdtétek utálni az egészet?

Az utálat nem jó szó.

De hogy "betojtam" a várva várt pozitív teszt látványától, azt elmondhatom.

És még második gyereknél is ugyanúgy pánikoltam, amikor tervezetten összejött. "Tényleg ezt akartam?" "Totál hülye vagyok, hogy ezt újra bevállaltam." "Most mi lesz?"

És minden egyes hányás alkalmával újra és újra előjött a gondolat, hogy "bár visszacsinálhatnám".

Szerintem teljesen normális és egyáltalán nem befolyásolta, hogy mennyire szertem a gyerekeimet.

Én az első 6 hónapom végig hánytam 2x jorházba kerültem, majdnem összeomlott a szervezetem. Nem egyszer megfordult a fejemben miközben a wc felett zokogtam, hogy nem akarom , bárcsak ne lenne baba.

Sokan azt mondták ezért szar anya vagyok... Pedig szó sincs erről csak egyszerűen nagyon nehéz volt megélni. Miután megszületett a pici semmi ilyesmit nem éreztem, teljes szívemből szeretem.

Szóval igen szerintem van az az eset amikor normális.

A 6.hónapban jártam, mikor egy ismerősöm megkérdezte, hogy vagyok, milyen a terhességem. Csak azt tudtam neki válaszolni, hogy ez életem legrosszabb időszaka.

Főleg az első 14 hét, végighánytam az egészet, rosszul voltam mindenhol. Közben rám zúdult még pár dolog, és bizony voltak olyan gondolataim is, hogy ha lenne "mégse", lehet, hogy megnyomtam volna. Persze vágytunk rá, és a 6. Hónaptól kezdve már jól is voltam, sikerült rendbe tenni a gondolataimat, de odáig egyszerűen túl sok volt az egész.

Igen normális nem csak az első pár hétben hónapban. Nekem a terhességem 90%ában ilyen édzéseim voltak.

Nem azért mert huh de nagy felelősség meg lemondás a gyerek. Inkább azért mert vßgig szenvedtem (hánytam, ájultam, nyomott, nem kaptam levegőt, reflux stb..). Ezeket nem olyan könnyű megélni. Sokszor mondhatsz olyant amit nem si úgy gondolsz csak mert szenvedsz. Sajnos nem mindenkinek habostorta a terhesség. Ez van.

Nem hinném,hogy rossz irányba fordul a dolog, kedves kérdező, csak azért,mert lesz olyan gondolatod,hogy eleged van az egészből. Mert lehet, hogy lesz.

A gyerekedet ettől függetlenül imádni fogod,ne aggódj :)

A terhesség szó nem véletlenül "terhesség", tényleg az tud lenni. Nekem a harmadik trimeszter szörnyű így másodjára is,a nem alvás,az,hogy alig bírok mozogni, fáj ahogy mozognak a babák,nyelem a gyomorsavam,stb.